*Hana szemszöge*
Lesétáltam a bejárathoz és kimentem. Majd
megpillantottam egy ismerős arcot, akit már soha többé nem akartam látni. Mit
keres itt Jungkook? Merült fel bennem a kérdés. Ahogy jobban megnéztem,
észrevettem, hogy eddig hibátlan bőrét sebek, horzsolások és lila foltok
borítják. Mi történhetett vele? Kezdek aggódni miatta.
-Sajnálom.-nyögte ki Jungkook ezt az egy szót.
-Még is mit?-néztem rá kíváncsian.
-A balesetet.-gördült le egy könnycsepp az
arcán.
-Honnan tudod?-kérdeztem ijedten.
-Jackson.-mondta elhaló hangon.
-Ezt Jackson tette?-szaladtam oda hozzá,
miközben alig tudtam felfogni, amit mondott. Válaszként bólintott egyett. Gyorsan
berángattam magam után, kértem egy elsősegély dobozt és lekezeltem a sebeit.
Nem ellenkezett, de láttam rajta, hogy fájt neki. Miután befejeztem, megköszönte
és csak nézett engem.
*Jungkook szemszöge*
A mai nap egy váratlan vendégem volt.
Kinyitottam az ajtót és Jacksonnal találtam szembe magam. Az első pillanatban
kaptam egy akkora fülest, hogy azt sem tudtam hol vagyok.
-Mi a franc van haver?!-helyeztem tenyeremet
az arcomra. Időm sem volt feleszmélni, már kaptam is a másodikat.
Ujjait nyakam köré tekerte és úgy tolt be a
házba. Alig kaptam már levegőt.
-Te seggfej!-ordította, majd jobb ökle az
orromhoz tévedt. Nagy reccsennés, madj elkezdett ömleni a vérem. Visszaakartam
ütni, de mire lendítettem a kezemet, kaptam egy gyomrost. A földre roskadtam.
Jackson ezt kihasználva belémrúgott.
-Hogy merted ezt tenni?!-üvöltötte és olyan
erővel belémrúgott, hogy még a számból is kibluggyant a vér.
-Mit csináltam?-mondtam küszködve a
könnyeimmel, a fájdalmaimmal és a saját véremmel.
-Miattad majdnem meghalt Hana! Hát nem
tudtad?? Elütötte miattad egy autó és több kár esett benne mint benned!
Megérdemelnéd, hogy püföljelek még, de túl szánalmas vagy ahhoz, hogy
mégegyszer hozzád érjek!-köpte a szavakat, majd kisétált az ajtón. Nem sokkal
később elsőtétült előttem minden. Mikor szemeimet kinyitottam már a többiek
itthon voltak és mindenki körülöttem forgolódott. Még mindig ugyanabban a
pózban feküdtem, ahogy eddig és még mindig csupa vér volt mindenem. Lassan
megpróbáltam felkelni, de mindenem fájt. Nem tudtam mit tehetnék. Makacs voltam
és önfejű, ezért semmilyen segítséget nem fogadtam el. Útközben legalább
háromszor estem el. Mind a háromszor körém gyűltek a többiek, hogy
felsegítsenek, de én ellöktem a kezeiket és magam folytattam az utamat. Nagy
nehezen elértem a fürdőbe és amint megláttam magamat a tükörben
elszörnyülködtem. Az arcom csupa vér volt, egyetlen egy vértől tiszta szeglete
sem volt. Odabotorkáltam a zuhanyzóhoz és megnyitottam a forró vizet. Miközben
levetkőztem egyre több véraláfutásos foltot láttam meg magamon. Miután
nehézségek árán, de végeztem a vetkőzéssel beálltam a zuhanyzóba. A forró víz
égette az arcomat borító sebeket. Óvatosan megmosakodtam. Miután ezzel is
végeztem elslattyogtam a szobámig, felöltöztem és indultam és Hanához. Az utcán
az emberek megbámultak. Ilyen az, ha az ember elég rendesen helyben hagyják.
Mivel nem találtam Hanát otthon, ezért elmentem Sarához, aki azt mondta, hogy
valószínűleg dolgozik és azt is elárulta nekem, hogy hol. Így lábaim az SM Town
Entertainmenthez vittek. Bementem az épületbe, ahol az információs pultnál
megkértem a hölgyet, hogy szóljanak Hanának, hogy keresem. Furfangos voltam,
hiszen tudtam, hogyha elmondják neki, hogy ki keresi, akkor nem jön le így
megkértem őket, hogy ne mondják el. Kisétáltam az épületből és a friss levegőn
vártam azt a gyönyörűséget, akit az én hibámból veszítettem el. Bár ezt akkor
még nem voltam képes felfogni. Gondolkodásomból az ajtó nyitódása rántott a
valóságba. Hanán látszott, hogy nem örült nekem. Ahogy figyeltem arcát,
észrevettem, hogy már nem idegesen pillantott rám, hanem aggódva.
-Sajnálom.-nyögtem.
-Még is mit?-nézett rám érdeklődően.
-A balesetet.-gördült le egy könnycsepp az
arcomon.
-Honnan tudod?-kérdezte ijedt tekintettel.
-Jackson.
-Ezt Jackson tette?-szaladtam oda hozzám, majd
berángatott az épületbe. Kért egy elsősegély dobozt és elátta a sebeimet. Nem
ellenkeztem, de rohadtul fáj, amikor a fertőlenítős vattapamacsot a sebeimhez
érintette. Nem akartam felkelteni benne a volt érzelmeket, de látnom kellett,
hogy hogy van, hiszen miattam ütötték el és miattam ment keresztül sok
szarságon.
-Most már mennem kell.-mondtam leszegett
fejjel.
-Hová sietsz Kook?-kérdezett, de erre még én
sem tudtam felelni. Kook, de rég hallottam már egy ilyen édes szájból.
Hiányzik. Nagyon is hiányzik.
-A bighithez.-mondtam, miközben hátat
fordítottam.
-Kook engem nem versz át. Tudom, hogy így nem
mennél el az ügynökségre.
-Akkor csak haza. Nem szeretnék zavarni, csak
megakartam nézni, hogy hogy vagy. Megnéztem, most megyek.
-Egyszer gyere majd át hozzám!
*Hana szemszöge*
Nagyon megsajnáltam Jungkookot. Nem hittem
volna, hogy ennek az egésznek ez lesz, majd a vége. Előjöttek az iránta érzett
érzelmeim. Próbáltam elrejteni őket. Amellett, hogy mennyire szerettem régen
és, hogy most is a felszínre törtek az érzelmek még utáltam.
-Most már mennem kell.-jelentette ki, amikor
végeztem a sebei ellátásával.
-Hová sietsz Kook?-kérdeztem nemes
egyszerűséggel. Mára már ez a név olyan volt mintha minden Jungkook nevű
ismerősömet így hívnám, csak egy baj volt ezzel, hogy csak ő rendelkezett ilyen
névvel és senki más.
-A bighithez.-fordított nekem hátat. Nem tudsz
átverni Jungkook, tudom, hogy így eszed ágába sincs bemenni.
-Kook engem nem versz át. Tudom, hogy így nem
mennél el az ügynökségre.-mondtam ki hangosan is gondolataimat.
-Akkor csak haza. Nem szeretnék zavarni, csak
megakartam nézni, hogy hogy vagy. Megnéztem, most megyek.
-Egyszer gyere, majd át hozzám!-mondtam
félmosolyra húzva számat. Magam felé fordítottam Kookot és egy puszit nyomtam
az arcára. Hökkenten nézett rám, mire én csak kacsintottam egyet, majd Kook
megfordult és elindult haza.
Igazából nagyon megrázott ez az egész. Nem
akartam, hogy ez legyen. Nem akartam már látni és most megint itt tartunk.
Felidézte a régi emlékeket, amelyek oly szépek voltak és oly csúfak lettek.
Megzuhantam. Felbaktattam a lépcsőn és visszamentem a fiúkhoz. Leültem a
kanapéra és figyeltem, ahogy táncolnak. Mindenkit megfigyeltem egyenként és már
automatikusan a munkára állt be az agyam. Elkezdtem agyban jegyzetelni, hogy
mik a hibák, majd mikor végeztek kicsit ingerültebben és szigorúbban láttam el
őket instrukciókkal. Láttam rajtuk, hogy meglepődtek, mert nem szoktam ilyen
lenni, de jót tett nekik ez a kis beijesztés, mert utólag sem kellett
javítgatnom őket. Ők összepakolták a cuccaikat, majd elindultunk a legközelebbi
étterembe. Körülbelül 20 perc múlva már ott is voltunk. Az étteremben nagyon
jól ismertek minket, így tehát, már hozták is nekünk a szokásosat. Mi
fizettünk, majd nekiláttunk az evésnek.
-Srácok ma hazamegyek aludni.-mondtam, mire
mindenki abbahagyta az evést és furcsán néztek rám.
-Amióta találkoztál azzal a valakivel azóta
fura vagy.-mondta Sehun.
-Kivel találkoztál?-kérdezte Lay.
-Jungkookal.
-Megölöm!-csapott az asztalra Chanyeol.
-Ne!-kiáltottam fel.
-Még véded?!-csattant fel Chan.
-Azért jött, hogy megnézze, hogy hogy vagyok
és Jackson már elég rendesen lekezelte szóval hagyd békén.-mondtam, majd
felálltam az asztaltól és elindultam haza. Bár lábaim nem haza vittek, hanem a
parkba. Mentem volna a megszokott helyemre, amikor megpillantottam valakit.
Ismét Jungkook volt. Odamentem hozzá és vállára helyeztem a kezem.
-Gyere menjünk haza!-mosolyogtam rá. Régi
emlék, ezt is régen mondtam már neki. Felállt és elindultunk a dorm felé.
Jungkook előre engedett, így én kerültem a bangtan boys szeme elé először.
-Hana! De jó, hogy itt vagy!-kiálltottak fel
egyszerre és egy nagy családias ölelésben volt részem.
-Gondoltam ellátogatok a barátaimhoz.-mosolyogtam
rájuk.-De nem sokáig maradhatok, sietnem kell haza a cicámhoz.
-Semmi gond! Legalább benéztél
hozzánk.-mosolygott rám Jin. Besélgettünk kicsit, majd elköszöntem tőlük és
most már tényleg hazamentem. Otthon cicám dorombolva fogadott és apró, halk
nyávogással jelezte, hogy éhes már a pocija. Megetettem, fölmentem az emeletre
letusoltam és lefeküdtem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése