20. fejezet - Bonyoldalmak

*Hana szemszöge*

-Történt valami kisasszony?-kérdezte kedvesen és aggodalmasan az orvos.

-Ami azt illeti igen..-hajtottam le a fejem és a padlót kezdtem el fixírozni.-Elkezdett hullani a hajam.

-Ez érdekes, mivel az eredményei alapján nem romlott az állapota.-mosolygott. Erre a mondatra felkaptam a fejem és csillogó szemekkel meredtem a dokira.

-Akkor ez azt jelenti, hogy nem a rák miatt van?

-Igen-bólintott mosolyogva.

-Jajj, de jó!-sikítottam fel és örömömben magamhoz szorítottam az orvost.

Sikítozva rohantam oda Chanyeolhoz, el sem tudtam hinni, hogy nem rosszabbodott az állapotom. Ő is annyira meglepődött, hogy örömében sírva fakadt. Nagyon örültünk mind a ketten, ám örömünket egy nem várt hívás szakította meg.

*Chanyeol szemszöge*

Hana sikítva szaladt oda hozzám és ugrott a nyakamba. Az eredményei nem rosszabbodtak. Örömömben a könnyeim hullani kezdtek. Együtt örültünk mindaddig, amíg engem nem hívott fel valaki, az a valaki pedig nem más, mint Suho volt.

’’Szia! Miért hívtál?”

’’Szia Chan! Nagy a baj!”

’’Mi? Mi történt?”

’’Kiakarnak téged rúgni a mulasztásod miatt és már el is kezdtek keresni mást a helyedre.”-Suho hangjából csak úgy áradt a félelem.

’’Azonnal ott leszünk!”

’’Siessetek!”-ez volt az utolsó szava és bontotta a vonalat.

-Mi a baj? Hahóó! Édesem!

-Te-te-tessék?-ráztam meg a fejem.

-Mi a baj? Mi történt?-nézett rám aggódva Hana.

-Nagy a baj, menjünk!-összekulcsoltam ujjainkat és már indultam is az SM Town-hoz.

Az épülethez érve nagy levegőt vettem és próbáltam uralkodni az érzéseimen, de próbaterem felé érve az addigi önuralmam elszállt és úgy rontottam be a helyiségbe, hogy az összes bent lévőre szívrohamot hoztam, köztük a barátnőmre is, aki már szinte elszorította a vérkeringésemet.

-Hol van az a *******?-ordítottam. A fiúk egy nálam fiatalabb srácot hallgattak, amikor berontottam és most, hogy ott álltam előtte kikelve magamból az álla valahol a padlót söpörte.

-Nyugodj meg Chan!-szólt rám rosszallóan Sehun. Majd azonnal odasétáltak hozzám és lassan leválasztották rólam Hanát.

-Ülj le! Pihenj!-hallottam a hangokat, amelyek a barátnőmnek, sőt ha mondhatom, akkor a feleségemnek szóltak. Amíg a srácok ellátták Hanát, addig én szúrós szemekkel méregettem az előttem álló srácot, aki szintén engem vizslatott.

-Te mit keresel itt? He? Te semmi vagy hozzám képest! Senki nem venne fel. Pápá!-soha nem látott énem utat tört magának. Nagyon szégyelltem emiatt magamat, de már nem tehettem semmit. Ez az az énem, amit nem szívesen mutogatok. Kiskoromban nagyon sokszor elnyomtak és elvették ellőlem a lehetőségeket, így hát kialakult bennem ez az undorító oldalam, amivel gondolkodás nélkül sértek meg embereket, illetve alázom meg őket. Hát ennek a srácnak most nem volt szerencséje velem.

-Ki vagy te, hogy így beszélj velem? Egy kis senki! Csak azért ekkora a pofád, mert sok pénzed van, szánalmas.

-Figyelj kisapám! Fogd be amíg megteheted vagy péppé verem azt a szépen berendezett pofikádat!-hallottam meg Hanát, még mielőtt megszólalhattam volna. A srác befogta a száját hiszen az én csöppnyi kis szerelmem már ott állt a srác előtt a pólójának szélét markolászva és öklét ütésre készen tartva.

-Héhéhé! Hana! Pihenj kérlek!-ment oda hozzá Baekhyun, mire a lány szinte szikrázó tekintetét rávezette a srácra, aki fülét-farkát behúzva hagyta, hogy folytassa, amit elkezdett. Ám nem csak az én bátor barátom volt az egyetlen, aki megpróbálkozott azzal, hogy Hana elengedje a srácot. Engem, amíg ezek történtek, addig Sehun próbált normalizálni több kevesebb sikerrel. Jongin, Suho és Chen is próbálta elvezetni Hanát, de egyedül Chen tudta elérni, amit részben akartunk, ugyanis neki is csak annyi sikerült, hogy Hana elengedje a srác pólóját.

-Figyi, minden rendben lesz. Mindenkit elutasítottunk, nem fog senki a helyedre jönni és beszélünk a főnivel.-mondta Sehun.

-Nyugodj meg, mert ha nem akkor tényleg annyi a biztosított helyednek a bandában.-hallottam meg a hátam mögül Lay hangját. Ezután nem igazán tudom, hogy mi történt. Az egészből, annyi világos, hogy én végig a földön ültem, Hana pedig az ölemben feküdt, közben pedig volt a főnököm és végül megegyeztünk abban, hogy maradhatok. Persze addigra már Hana a srácoktól mindent tudott és ragaszkodott, hogy költözzünk be a dormba, amihez én már nem igazán ragaszkodtam. Próbáltunk a srácokkal, majd hazamentünk Hanával. Ismét összepakoltuk a cuccainkat és visszamentünk a dormba. Nem lehetett meggyőzni azt a lányt. Megadtam magam neki és a következő pillanatban már a dormban lévő szobámban töltöttük fel a szekrényemet. A fiúk új szobafelosztást akartak, hogy a jegyesek külön legyenek, de Hana és én ragaszkodtunk ahhoz, hogy minden maradjon úgy ahogy van, aminek természetesen Sehun, illetve Baekhyun barátom nagyon örült. Szóval minden maradt a régi, ami mindannyiunkat megnyugtatott. Elmeséltük Hanával a történteket, amíg távol voltunk és elmeséltük azt is, hogy jelenleg úgy néz ki a dolog, hogy Hana állapota nem romlott. A fiúk nagy érdeklődéssel hallgatták végig a történetünket, majd a végén összecsapták a mancsukat és elhatározták, hogy megkell ünnepelni, hogy én és Hana lassan házastársak leszünk. Bár ez nem feltétlen most fog eljönni, hiszen rendbe kell tennem a dolgokat az ügynökségnél, de amint minden simán fog menni, hivatalossá szeretném tenni. Szóval igen, vannak terveim a jövőmmel kapcsolatban az idol lét mellett is és ha Hana teljesen felépül majd, akkor együtt fogjuk véghez vinni még az idol létünket is, mert hát ugye a betegsége miatt nem fogják komoly munka alá vonni. Na mindegy is szóval, miután megbeszéltünk mindent a srácokkal, mindenki ment a maga dolgára. Megetettem Harut, Hana elment fürödni, a srácok addig filmet kerestek a közös házimozihoz.

*Hana szemszöge*

Az SM Town-nál azt hittem, hogy megverem azt a kis srácot, aki elkezdte osztani Chanyeolt, úgy hogy semmit nem tudott, hogy esetleg mi váltotta ki azt a viselkedést, amit a drága párom alakított. Hát igen, ott nem kicsit elborult az agyam, de azt hiszem, hogy a végén megértette az a kis takony, hogy itt nem szórakozhat más érzéseivel és munkájával. Miután látszólag elsimultak a dolgok, mindannyian hazaindultunk ám én és Chan először a mi lakásunkra mentünk, ahol megegyeztünk abban, hogy a dormban fogunk lakni a srácokkal együtt. Nehéz volt rávenni Chanyeolt, de ez volt a legjobb megoldás. Összepakoltunk és pár óra múltán már a többiekkel voltunk. Megvitattuk a szobakérdést és megállapodtunk abban, hogy minden marad a régi. Elmeséltük, hogy mit csináltunk amíg távol voltunk és, hogy hála istennek, de nem rosszabbodott az állapotom. Majd én elmentem megfürödni, amíg a többiek egy normális film után keresgéltek. A forró víz égette a bőrömet, de nagyon jól esett és nyugtatólag hatott rám. Nem akartam kimászni a kádból, de muszáj volt hiszen nem csak nekem kellett még megfürdenem. Kikászálódtam a kádból megtöröltem a testemen lecsordogáló vízcseppeket, felöltöztem, majd kiszóltam a következőnek, hogy kezdje el összeszedni a cuccait és jöjjön. Elmentem a szobánkba, amit Baekhyunnal, Sehunnal és Chanyeollal osztok meg. Elrendezgettem a cuccaimat és kimentem a többiekhez. Miután megállapítottam, hogy a többiek még mindig nem találtak filmet, a konyhába vezetett utam, ahol beleakadtam Haruba. Haru nyakában ott lógott az új nyakörve, amit a srácoktól kapott. Boldogság töltött el, ahogyan a békésen alvó cicát néztem. Miután kibámészkodtam magam csináltam egy kis nasit illetve teát mellé és kiszolgáltam a srácoknak. Én Chen és Sehun közé ültem le a kanapéra. Mint kiderült egy horrort fogunk megnézni, amit nem éppen az én műfajom. Nagyon félős vagyok és könnyen rám lehet ijeszteni, de ha a fiúk ezt szeretnék nézni, hát akkor legyen.

Hát körülbelül az egész film alatt Sehun vállába fúrtam az arcomat, aki csak egy-egy kedves mosollyal nyugtázta a dolgot, de különösebben nem foglalkozott vele. Chanyeol olykor-olykor felnézett rám, majd egy kaján vigyorral az arcán már fordult is vissza a tvhez. Végül pedig mindennek a tetejében, elaludtam Sehun vállán.

Meglepetésemre, amikor felébredtem ugyanabban a pozícióban találtam magam, mint amikor elaludtam. Szemeimet végig vezettem az alvó srácokon. Chanyeol kicsit messzebb aludt a többiektől, gondolom melege lehetett. Óvatosan felálltam a kanapéról és ügyelve arra, hogy senkit ne keltsek fel odamentem Chanhez. Tudtam, hogyha megrázom a vállát azzal nem érek el semmit, ezért egy apró csókot leheltem ajkaira, mire halvány mosoly terült el arcán. Lassan ébredezett és kinyitotta a szemét. Bazsalyogva rám nézett, majd magához ölelt és gondosan betakart engem is. Fáradtan a vállára hajtottam a fejemet és egy-két percen belül máris aludtam.

Amikor ismét felébredtem, még mindig Chanyeol szorításában voltam. Lassan kikecmeregtem kezei közül és igyekeztem csöndben eljutni a konyháig, ahol egy kis szerencsével gond nélkül tudok a srácoknak reggelit készíteni. Ahogy az órára néztem, majd elájultam. Már késésben voltunk és egy fontos helyen kellett megjelennünk. A fanok nem várhatnak a kedvenceikre. Gyorsan összeszedtem a hozzávalókat, miközben kiabáltam a srácoknak. Olyan 15 perc múlva volt 9 szendvics készen és egy csapat srác felöltözve. Nekem már nem jutott idő sem kajára, sem az átöltözésre.

-Siess Hana! Téged is viszünk! Gyerünk!-hallottam meg a hátam mögül Kyungsoo hangját.

-Én csinálok neked kaját, csak siess!-szólt oda Baekhyun. Rohantam a szobába, hogy felvegyek valamit. Éppen egy kis itthoni cuccot vettem volna fel, amikor Jongin benyitott. Odakaptam a fejem és vártam, hogy mondja, amit szeretne.

-Valami csinosat vegyél fel! 20 másodperced maradt!-vigyorgott rám, én pedig eszméletlen gyorsan túrtam elő a szekrényünkből egy alkalmi ruhát.

Egyszerű bordó ruha egy kis csipkével megspékelve. Felrángattam magamra egy fekete harisnyát, felvettem a magassarkúmat, utána pedig magamra rángattam a ruhát. A nyakamba akasztottam egy hozzáillő nyakláncot és szaladtam ki a többiekhez. Ahogy kiléptem az ajtón és feléjük tartottam mindannyian lefagytak és tátott szájjal néztek.

-Srácok!-szóltam rájuk-Indulás!

Erre mindenki mintha mi sem történt volna megrohamozta az autót. Kivételesen Jongin vezetett és közben tömte a kis majmot. Jót bazsalyogtam rajta, tényleg aranyos volt. Mindannyian elfogyasztottuk a reggelinket, illetve én csak az enyémnek a felét, mert Chanyeol kiskutya szemekkel nézett rám, így neki adtam a felét. Mikor odaértünk már nagy tömeg volt és leblokkoltunk. Fogalmunk sem volt, hogy hol kellene elmennünk. Végül abban maradtunk, hogy valahol leparkoljuk a kocsit a közelben és szaladunk. Így is tettünk. Hál istennek nem tűnt fel senkinek, hogy 9 férfi és egy lány miért szaladgál az utcán. Mindenki megnyugodott mikor beértünk, kivéve én, ugyanis engem leültettek egy székbe és elkezdtek sminkelni. Először nem is értettem, hogy miért, majd azután esett le, hogy most nem a színfalak mögül fogom nézni az eseményeket.