2.fejezet - Korea, az új élet kezdete.

*Hana szemszög*

Sarával nagyon jól elvoltunk az út alatt. A leszállás után egyből indultunk egy taxihoz. Szöulban él, így valószínűleg én is ott keresek majd lakást. Közösen kifizettük a taxit és indultunk is Sara lakásába. Én, amikor beléptem tátott szájjal álltam. Elképesztő látvány fogadott. Gyönyörű a lakása, mintha csak egy álom lenne. 

-Látom tetszik!-szólalt meg új barátnőm mosolyogva.

-Gy-gyönyörű!-nyögtem ki.

-Na, gyere, van két szoba a lakásban. Ez lesz a tied.-lökött be egy kisebb helyiségbe.

-Köszönöm!-vigyorogtam rá, mint a vadalma.

-Most egy kicsit magadra hagylak, hogy kipakolj, azután pedig indulunk és szétnézünk a városban-ecsetelte az eltervezett programot egy óriási vigyor mellett.

-Rendben.-ennyit tudtam csak mondani, mert az a látvány, ami az én ideiglenes szobámban fogadott csodálatos volt. A szoba nem nagy és nem is zsúfolt. Egy egyszerű kicsi szoba. Egy dolgozószobának használhatta addig, amíg én nem jöttem, de amíg itt leszek addig tökéletes hálószobának is. Mikor kigyönyörködtem magam, átöltöztem egy lazább szerkóba.

Felvettem a kedvenc szoknyám, hozzá egy haspólót és felvettem egy magasszárú tornacipőt. Mivel kicsit hűvös van, én pedig fázós vagyok, így felkaptam a bőrdzsekim is. Ezzel kész is volnánk.

Lerobogtam a lépcsőn, néha kibillentem az egyensúlyomból, de szerencsére nem estem el. Kiabáltam Sarának, hogy kész vagyok. Fogalmam sincs hol lehet, mert még nem láttam az egész házat csak a szobámat és a nappalit. Amikor megláttam, hogy elődugja a fejét egy ajtó mögül, ami nem tudom hova vezet, kíváncsiságom fölénybe került és megkérdeztem, ami ideérkezésünk óta érdekelt.

-Hova megyünk?-érdeklődtem.

-Elmegyünk vásárolni, ugyanis a hűtőben nem sok minden van.-ecsetelte.

-Szuper-ennyit mondtam.

-Nyugi egy csomó érdekes helyet fogsz látni útközben, és ha van kedved, akkor egykét általad választott helyre is bemegyünk!-kacsintott rám és ezzel el is indultunk bevásárolni. Igaza volt. Nagyon sok érdekes helyet láttam. Elmentünk egy park mellett. Nagyon szép volt a park, ősszel és télen gyönyörű lehet! Ahogy tovább sétálgattunk az utcákon láttam egy kosárpályát is és egy épületet, amelyen egy hirdetés volt. A hirdetésben egy olyan iskoláról írtak ahol táncosokat és énekeseket keresnek, vagyis ebben az iskolában elkezdhetem az álmom valóra váltását. Nagyon örültem, odaszaladtam a hirdetéshez, hogy minden részletet elolvashassak, majd elővettem a telefonom és minden fontos dolgot leírtam, végül elmentettem a jegyzetet. Sara odajött hozzám megnézni, hogy minek örülök ennyire.

-Nézd Sara!-kiáltottam pedig ott állt mellettem.

-Látom! Ez egy nagyon híres suli, innen került ki jó pár idol is.- mosolygott miközben csitítgatott.

-Tényleeeg?-nyújtottam el hosszan a szó végét. Ő csak nevetett rajtam.

-Holnap elviszlek ehhez az iskolához és beiratkozol!-vigyorgott rám és megölelt. Igazán meglepődtem, hogy ennyire kedves hozzám, pedig még nem is ismerjük annyira egymást, de mosolyogva viszonoztam az ölelését. Annyira kifáradtam a sok sétától. Amint felmásztam a lépcsőn a szobámig beborultam az ágyba. Elővettem a laptopom. Utána akarok nézni annak az iskolának. Nagyon sok cikket találtam, de ennek ellenére az összeset végigolvastam. Őszintén nagyon bezsongtam, arra lettem figyelmes, hogy valaki bedugja a fejét az ajtón.

-Hana gyere fürödni-szólt be Sara.

-Megyek csak egy pillanat. Megkeresem a cuccaim-válaszoltam a lánynak. Megtaláltam a törölközőm, mivel pizsamát nem hoztam elővettem egy bő pólót és egy rövidnadrágot. Bementem a fürdőbe lemostam a sminkem és lezuhanyoztam. Viszonylag gyorsan végeztem. Szóltam Sarának, hogy végeztem, így ő is mehet és visszamentem a laptopom elé. Láttam, hogy egy üzenetem érkezett a facebookon. Megnéztem és mosolyogva nyugtáztam, hogy Milán írt. Már most nagyon hiányzik, pedig még csak egy nap telt el.

< Szia Hana! Milyen volt az első napod? >

< Szia Milus! Nagyon jó! Képzeld el! Találtam egy sulit, ahol táncosokat és énekeseket keresnek. Holnap megyek és beiratkozom! >

< Az nagyon szuper! Sajnos nekem mennem kell. Itt már későre jár nagyon.. Hiányzol! >

< Oh… Értem. Te is nekem! >

< Szió! Pusz! >

Ezzel eltettem a laptopom és lefeküdtem aludni.

**Másnap**

Reggel 08:01-et mutat az óra. Lementem a konyhába és összedobtam egy kis reggelit magamnak. A reggelim egy szendvics és hozzá egy kis kávé. Miután megreggelizem a fürdőbe sietek, megmosom az arcom és visszarobogok a szobámba. Gyors felkenek magamra egy kis sminket és próbálok kiválasztani egy ruhát, ami alkalmas lenne a mai napra. Valami lazát, de dögöset szeretnék. Végül felveszek egy sportnacit/melegítőt ki hogy hívja, egy haspólót és a sportcipőm.

Sexy és sportos. Mielőtt kilépek az ajtón, még utoljára megnézem magam a tükörben. Mosolyogva indulok el az iskola felé. Nem keltettem fel Sarát pedig elakart kísérni. Tegnap megnéztem a gépemen, hogy hol van a suli, így biztos megfogom találni egyedül is. Bolyongtam egy kicsit a városban, de 40 perc séta után sikerrel jártam. Immár az iskola bejáratánál állok. Nyelek egy nagyot és belépek az ajtón. Gondolom az egész épület próbatermekből áll. Nagyon sok teremből hallottam zenét vagy épp énekhangot. Nagyon izgatott lettem. Még jó, hogy tanultam koreaiul különben most nem lennék itt. Benyitottam az igazgató irodájába és beléptem. Köszöntem, majd a kezem nyújtottam és bemutatkoztam.

- Jó napot! Kim Hana vagyok. -mondtam illedelmesen.

-Jó napot! Choi Jun Seo. Én vagyok az iskolának az igazgatója, de gondolom, ezt már tudja. -mondta egy halvány mosoly kíséretében. Kellemes hangja volt és kedvesen beszélt. Ránézésre nem lehetett több mint 30 éves.

-Szeretnék jelentkezni az iskolába.-mondtam nemes egyszerűséggel. A férfi elmosolyodott és folytatta.

-Annak nagyon örülnénk! Körbevezetem és még most megnézzük mit tud. Idehívom azt a tánc- és énektanárt, aki szabad, és ha jól teljesít, magát fogják tanítani.-hadarta végig. Amint ráeszméltem, hogy azt mondta, már most megnézik, mit tudok kicsit megijedtem. Nem készültem mára és még zeném sincs. Persze, ha énekről van szó, akkor tudom mit fogok elénekelni, de a tánccal teljesen máshogy vagyok. Mindegy! Lesz, ami lesz. Egy próbát megér. Körbejártuk az épületet, egy próbateremnél megállt az igazgató és betessékelt.

-Itt felkészülhet, kicsit gyakorolhat és én addig elmegyek és keresek magának két tanárt.-mosolygott és kiment a teremből engem egyedül hagyva. A teremben velem szemben egy fal tele volt tükrökkel, mellettem volt egy kisebb kanapé. Gondolom, ha elfáradnak a táncosok vagy énekesek és pihenni szeretnének, azért helyezték el ide. A másik oldalamon volt egy számítógép és egy hangfal. A hangomat bemelegítettem és kicsit nyújtottam is, hogy ne legyen gond a táncnál sem. Az igazgató visszajött és még két férfi lépett be a terembe a háta mögött. Gondolom ők a tanárok, akik engem fognak tanítani, ha szépen teljesítek.

-Lee Jung-ho vagyok. Énektanár.-meghajolt, és én is mosolyogva gyorsan viszonoztam. Tudniillik itt ez a szokás.

-Park Yeong-sik.-Lépett előre és meghajolt. Gondolom mindkét tanár profi lehet. Sugárzik róluk, hogy azok.

-Bemelegített kisasszony?-kérdezte Jung-ho.

-I-igen természetesen.-alig bírtam kinyögni ezt a két szót annyira ideges voltam.

-Mit fogunk hallani magától?- tette fel következő kérdését kedvesen.

-Öhm.. Jungkooktól a Paper hearts-habogtam. Ez a kedvenc számom és most nem szeretnék olyat énekelni, amit legalább kilencen énekelnek más-más hangnemben.

-Rendben-Azzal a számítógép felé ment és elindította a zenét. Szívinfartust kaptam, amikor meghallottam a zenét. Köhintettem egyet és nem foglalkozva a tanárokkal és az igazgatóval elkezdtem a dalt. Ahogy elmerültem az éneklésben teljesen elfelejtkeztem a környezetemről és teljes átéléssel énekeltem. Kábulatomból három tapsoló férfi ébresztett fel.

-Az énekkel nem lesz baj-szinte dalolta Jung-ho. Nagyon örültem, hogy a próbatétel felén sikeresen átmentem.

-Akkor lássuk a táncot szólalt-meg Yeong-sik. Csak bólintottam egyet és vártam, hogy milyen zenét kapok. Számomra teljesen ismeretlen volt, amit hallottam, de tetszett és ez azon nyomban meglátszódott, mert elkezdtem táncolni. Nem én akartam, a zene tette, ha zenét hallok és ráadásul még tetszik is, akkor egyből táncra perdülök. Mindig is ilyen voltam ilyen helyzetekben. A zenének vége és ismét elismerő tapsolás hallatszik, ám amikor felnézek meglepődésemre már nem csak a tanárok állnak a teremben. 7 fiú állt a tanárok és az igazgató mögött. Minden a heten hevesen tapsoltak és sugdolóztak. Zavaromban kénytelen voltam a padlót nézni, miközben mosolyogtam. Ezek szerint mindent láttak. Elmélkedésemet Yeong-sik törte meg.

-Nagyon szépen mozog! Dinamikus és kidolgozott minden mozdulata! Üdv a csapatban!-mosolyodott el. Hatalmas vigyor ült ki az arcomra, amit senki sem tudott levakarni róla.
-Pénteken 09:00-re jöjjön be és megbeszélünk minden fontos tudnivalót-mondta kedvesen az igazgató és a tanárok kíséretében elhagyták a termet, magamra hagytak a 7 fiúval. Egy viszonylag alacsony szőke srác szólalt meg. Ahogy jobban megnéztem kiderült, hogy ő a legalacsonyabb a srácok közül.

-Elképesztő ahogy táncolsz! Honnan tanultad?-csodálkozva tette fel a kérdést. Szemeiben a kíváncsiság tükröződött.

-Ez magától jön. Nem tanultam, ezelőtt nem jártam táncolni.-mondtam félénken a padlót nézve, és amikor a fiúra néztem kicsit elpirultam, ugyanis Milánon kívül senki nem dicsért meg eddig. Az elhangzott mondatokat nagy mosollyal, inkább vigyorral nyugtázta.

-Nagyon ügyes vagy!-most a legmagasabb, vörös hajú fiú nyitotta szólásra a száját. Majd egyesével mindenki mondott valami kedveset. Én csak mosolyogni tudtam rajtuk. Aranyosak voltak, főleg így együtt.

-De bunkók vagyunk fiúk! Be sem mutatkoztunk.-kiáltott fel a szőke srác-Én Jackson vagyok. Ő BamBam-mutatott maga mellé majd sorban elmondta mindenki nevét.

-Mark, Youngjae, Yugyeom, JB és Junior. Mi vagyunk a GOT7.-fejezte be mondókáját.

-Mesélj magadról-kért a vörös hajú magas srác. Elmeséltem nekik, hogy honnan jöttem, mik a terveim és még pár dolgot. Pont egy izgalmas történetet meséltem, amikor megcsörrent a telefonom.

-Bocsánat, mindjárt jövök.-hadartam és elmentem a terem egyik sarkába, hogy nyugodtan beszélhessek Saraval.

”Hol vagy?”-kérdezte.

”Itt vagyok a suliban. Bocsi, hogy nem keltettelek fel, de nem akartam a terhedre lenni”

”Semmi gond. Felvettek?”

”Fel”-sikítottam és a vonal végén is sikított drága barátnőm. Gyorsan elköszöntem tőle és letettem a telefont.

-Miről is beszéltünk?-tettem fel a kérdést mikor végeztem a telefonálással.

-Hát arról, hogy megadod nekem a telefonszámodat-szólalt meg a kis szőke a lehető leghelyesebb mosolyát elővéve.

-JACKSON!!-kiabált rá a 6 fiú tökéletes szinkronban.

-De tényleg megadhatnád a számod és akkor találkozhatnánk, ha van szabadidőnk.-fellelkesedve kezdett bele egy értelmes mondatba újra.

-Igaza van-ezt egy nagyon vékony srác mondta. Azt hiszem BamBam a neve, már ha jól emlékszem.

-Persze megadom-feleltem. Eleget téve kérésüknek elköszöntem, egy utolsó mosolyt küldtem feléjük és elindultam ”haza”. Amint beléptem az ajtón Sara a nyakamba ugrott. Megölelgettük egymást elmeséltem neki, hogy mi volt. Ő csak tátott szájjal figyelte minden szavamat. Miután kibeszélgettük magunkat lezuhanyoztam és mint egy rossz zombi beestem az ágyba, magamra húztam a takarót és már aludtam is.