3. fejezet - Tánc, kosár, új ismerős, lakás

*Hana szemszög*

**3 héttel később**

Már számomra is elkezdődtek a táncpróbák. Mindennap van próba kivétel szombaton és vasárnap, akkor pihenőnapok vannak. Az edzések nagyon kemények, de ahhoz, hogy szép sikereket érjek el kell ez a hajtás. A fiúkkal azóta nem találkoztam, de Jacksonnal minden nap beszélek. Amióta találkoztam velük azóta Jackson a nap folyamán legalább egyszer felhív és mindent elmond, ami történt vele és a többiekkel. Azt is elmondta, hogy mostanában nagyon sok dolguk van és ezért nem tudunk találkozni, de amint lesz szabad idejük rohannak hozzám. Amikor vele beszélgetek, mindig mosolygok, nem azért mert tetszik. Olyan lett, mint a legjobb barátom. Én is mindig mindent elmondhatok neki illetve nekik és ők is fordítva. Már három hete tartózkodom itt, de még sajnos nem találtam saját lakást, így még Sara nyakán lógok. Sarával egyre jobban kijövök és sokszor csinálunk közös programokat. Amikor először sétáltam Szöul utcáin láttam egy parkot és nem messze tőle egy kosárpályát. A napokban beszereztem egy labdát és most, hogy volt szabadnapom elindultam a pályára kicsit szórakozni. Egyedül mentem, mert Sarának dolga akadt, de nem bánom. Nem igazán volt kedvem most más társaságához. Egy rövidnadrág és egy póló volt rajtam. A hajamat összefogtam és elkezdtem pattogtatni a lasztit. Amint elfelejtettem, hogy tulajdonképpen nyilvános helyen vagyok belelendültem a játékba, ami mondhatom így egyedül nagyon nagy játék volt. Annyira belemerültem a játékba, hogy észre sem vettem, hogy már nem vagyok egyedül. Egy srác ellopta a labdát és kosárra dobott. Nem tudom, hogy hívják nem jegyeztem meg még a nevüket azt tudom, hogy ő a leader. Körbenéztem, hogy mindannyian itt vannak-e vagy csak ő. Megfordultam és körülbelül 2 centire az orromtól egy szőke hajú sráccal találtam szembe magam.

-JACKSOOOON!!!-kiáltottam és gyorsan megöleltem. Ő kicsit meglepődött, megértem a helyében én is ezt tettem volna. Nem tudom mit csinálok, de nem is érdekel. Már a csupa jelenlétének is megörültem.

-Szia Hana.-mosolygott. Mosolygott? Nem. Vigyorgott! Odajött hozzám Yugyeom is és ő is megölelt. Az ő neveiket megjegyeztem, mert az első találkozásunkkor is beszélgettem velük és mit ne mondjak.. Be nem áll annak a két jómadárnak a szája. Egy tagnak még tudom a nevét, ő Mark. Csendes srác. Nem sokszor hallottam beszélni, eléggé visszahúzódó. Azt is észrevettem, hogy ha megszólal, akkor az is csak azért van, mert Jackson tesz róla, hogy beszéljen. Most viszont felcsillant a szeme és senki nem mondta volna azt róla, hogy ő egy visszahúzódó srác. Odajött hozzám a vállamra tette a kezét és most először beszélgettünk.

-Hali-köszönt. Én is gyorsan köszöntem és ő már folytatta is.

-Nincs kedved egy kicsit játszani csoportban?-mosolygott.-Jackson, Yugyeom, Te és Én. Ez lenne a mi csapatunk. A másik csapat pedig BamBam, JB, Youngjae és Junior.-fejezte be.

-Rendben- néztem rá kicsit félénken. Megszorította a vállam és közölte a többiekkel is a beosztást. Yugyeomnak és Jacksonnak tetszett ez a felosztás, de a többi srác nyávogott, hogy miért nem lehet velem. Miután ez a kis vita lement elkezdtük a játékot. Én dobtam először kosárra és nagy sikítással ünnepeltem, hogy bement és ezzel megszereztük az első pontunkat. Jackson egyből odaszaladt hozzám és, ahogy megölelt felemelt és megpörgetett. Nagyon régen nem nevettem ilyen jót mint most. Imádom ezeket a srácokat. A csapatom többi tagjával lepacsiztunk, majd folytattuk a játékot. Most JB csapatánál volt a labda, de Marknak hála nem sikerült kosárra dobniuk, mert a srác ellopta a labdát és már passzolta is tovább nekem. Futottam, ahogy csak tudtam a kosár felé, amikor odaértem rájöttem, hogy nem tudok majd akkorát ugrani, hogy bemenjen a labda. Ezt gondolom más is észrevette, mert két tenyér tapadt csípőmre és azzal a lendülettel fel is emelt, így megszerezhettük a következő pontunkat is. A két kéz gyorsan elengedett én pedig meglepetten néztem az előttem álló szőkeségre. Mosolygott egyet és azzal ott is hagyott. A játéknak vége lett és mi nyertünk, ami a másik csapatnak nem volt ínyére. Elköszöntünk egymástól és mindannyian elindultunk a dolgunkra.

-Majd hívlak!-kiabálta hátra fordulva Jackson és eltűntek a szemem elől. Nem tudom mi van ezzel a Markkal, eddig sosem beszélt. Most mintha nem is ő lett volna. Olyan nyílt volt és beszédes. Furcsa volt, de legalább nem a sarokban állt a telefonját nyomkodva. Pár percet maradtam még a pályán utána indultam haza. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót és a kedvenc számom indítottam el. A hazafelé vezető utat végig dúdolgattam és észre sem vettem, hogy már a házunk előtt vagyok. Benyitottam a lakásba és meglepő látványban volt részem. Gyorsan becsuktam a lakás ajtót és elindultam egy irányba. Bár ne nyitottam volna ki az ajtót! Ezt nem akartam látni. Az elém táruló kép lebegett a szemem előtt. Igazán találnom kéne már egy saját lakást. Mint kiderült a park felé indultam el, így a parkban leültem egy padra és a telefonomba bújtam. Lakást kerestem. Nem jártam sikerrel, ugyanis elfogyott a mobilnetem, így kénytelen voltam halasztani a keresgélést. Nem tudom mióta ülhettem azon a padon, de már esteledett és hűvösebb is lett. Nem volt hideg, de én elég fázós vagyok, így nekem ez a kis hűvösebb levegő is elég volt ahhoz, hogy kirázzon a hideg. Nekem még nem volt kedvem haza menni így annak ellenére, hogy fázok maradtam. Hosszú elmélkedéseim közepette egy fiú ült le mellém. Nem foglalkoztam vele, de ő megszólalt.

-Ugye milyen szép ilyenkor a park?-kérdezte. Érdeklődően vizslatta arcomat válaszra várva.

-Igen, gyönyörű.-feleltem. Idegen volt, de valamiért biztonságban éreztem magam mellette. Gyönyörű nagy barna szemei voltak. A haja is barna volt, de voltak benne világosabb színű tincsek. Gondolom azok a tincsek festettek. Egy térdnél kivágott farmert viselt egy fehér pólóval és egy fekete pulóverrel.

A fákat figyeltem, egyikőnk sem szólalt meg. Hirtelen a fiúra kaptam a tekintetem, amikor megéreztem hátamon az általa felmelegített pulóvert.

-Nagyon hideg a kezed!-mondta, amikor hozzáért a keze az enyémhez. Nem tudtam erre mit mondani neki, ezért inkább csöndbe maradtam és szorongattam a lasztimat.

-Kosarazol?-probálkozott újra beszélgetést kezdeményezni.

-Nem..-nem néztem rá úgy feleltem kérdésére.

-Hát akkor hogy-hogy egy kosárlabda van nálad?-faggatott tovább enyhe kíváncsisággal az arcán.

-Lejöttem a kosárpályára játszani kicsit. Szeretek kosarazni, de csak hobbi szinten.-daráltam el gyorsan.

-Értem-és ezzel felált mellőlem a padról.-Gyere, hazakísérlek. Nem tudom miért, lehet a meleg pulcsi miatt, de felálltam én is és elindultunk ideiglenes otthonom felé. Az utunk felénél jártunk már, de nem beszélgettünk.

-Új vagy itt?- törte meg a csendet.

-Igen. Nem rég érkeztem.-mondtam. Ezután megint nem beszélgettünk. Megérkeztünk a házhoz.

-Szép lakás!-ámuldozott.

-Nem az enyém, hanem a barátnőmé. Lakást keresek, de még nem találtam.- hajtottam le a fejem és szinte az egész mondandómat a földnek intéztem.

-Oh.. Értem.-nem tudott rá mit mondani. Megértem, én sem tudtam volna mit mondani.-Még be sem mutatkoztam.-ütötte meg óvatosan kezével a fejét.-Lee SeungHwan. Téged hogy hívnak?-mosolygott rám.

-Kim Hana-mosolyogtam vissza a fiúra.

-Ide adod a telefonod? Beleírom a számom.-vigyorgott. Átnyújtottam a telefonom neki és ő is ideadta az övét. Gyors bepötyögtem a számom és elmentettem. Ő is vissza adta a telefonom és indultam be a lakásba.

-Öhm..Bocsi..Dee…-zavarában megvakarta a tarkóját.-A..Pulcsim..Még nálad van.

-Jaj, nagyon sajnálom. Tessék és köszönöm!-szaladtam vissza hozzá zavartan.-Jóéjt.-köszöntem el.

-Jó éjt!-mosolygott és elballagott.

Körülnéztem a lakásban felszaladtam az emeletre, de Sarát nem találtam sehol. Összeszedtem a pizsamának használt cuccokat és lezuhanyoztam, amikor végeztem leszaladtam a konyhába és csináltam magamnak egy szendvicset. Már nagyon éhes voltam. A szendvicset tányérra tettem és indultam is fel a szobámba. Leültem az ágyamra magamhoz húztam a laptopom és falatozás közben eladó lakásokat kutattam. Most sikerrel jártam és megtaláltam a számomra megfelelő lakást. Nem volt nagy. Egy nappali egy konyha egy fürdő és két szoba alkotta. Egy szoba az emeleten egy pedig a földszinten. Én valószínűleg az emeleten fogok aludni, mert már hozzászoktam és a lenti szobát tánc illetve énekteremnek fogom használni. A bútorok és egyéb más dolgok majd menetközben alakulnak. Gyorsan írtam egy levelet a férfinak, aki árulja. Meglepetésemre pár perc múlva kaptam is a választ. ”Jó estét! Még nem foglalták le a házat. Holnap jöjjön el nézze meg és ha tetszik, akkor megbeszélhetjük a további tennivalókat.” Annyira örülök! Holnap mehetek és megnézhetem közelebbről a házat. Mosolyogtam magamban. Megettem a maradék szendvicsemet, a tányért levittem a konyhába, majd az emeletre visszaérve ismét a fürdőszobában voltam, megmostam a fogam és indultam is lefeküdni.

** másnap **

Reggel 09:00 óra van. Gyorsan összekapom magam és megyek is megnézni a lakást. Berohantam a fürdőbe gyorsan megmostam az arcom majd egy enyhe sminket kentem fel. Nem szeretem az erős sminkeket inkább a szolidabbakat kedvelem. Ezután visszarohantam a szobámba és amilyen gyorsan csak lehet feldúrtam az egész ruhatáramat. Szeretnék úgy kinézni, ahogy illik, ezért most nem egy laza ruhát keresek. Megtaláltam az általam tökéletesnek vélt ruhát. Egy szürke testhezálló dress, egy szép nyaklánc és egy fehér magassarkú. A hajamat pedig szép kontyba kötöttem. Ez így tökéletes lesz. 

Gyors leszaladtam a lépcsőn felkaptam a telefonom és már rohantam is az ajtóhoz. Gyorsan bezártam, majd elindultam a leendő házam felé. Körülbelül 20 percet sétáltam és már oda is értem.

-Jó napot!-köszöntem oda a jelenlegi tulajdonosnak.

-Jó napot! Nagyon csinos!-dicsért meg a tulajdonos, majd folytatta.-Nos, tessék beljebb jönni, nyugodtam nézzen körül.

-Rendben-feleltem egy mosoly keretében. Amikor körülnéztem odamentem a férfihez.-Nagyon szép a lakás. Szeretném megvenni. A férfi arcán látszott, hogy nagyon boldog.

-Akkor beszéljük meg az anyagiakat-mosolygott.

-Én szeretném egybe kifizetni és olyan gyorsan, ahogy csak lehet.-mondtam egy kis félelemmel a hangomban. Féltem, hogy a férfi erre majd nemet fog mondani.

-Rendben, akkor intézkedem, hogy gyorsan meglegyen a dolog.-mosolygott továbbra is.

-Köszönöm!-mosolyogtam én is majd hazamentem.

Két héttel később minden leforgott. Meglettek a papírok és kifizettem a lakást. Jackson nagyon örült annak, hogy sikerült venni egy lakást és még azt is mondta, hogy amint beköltözök egy házavató bulival fogunk kezdeni, tehát ez azt jelentette, hogy nincs választási lehetőségem. Rábólintottam, de nem lesz nagy buli hiszen csak 8-an leszünk. Esetleg még elhívom SeungHwant is. Jajjj, és természetesen drága barátnőmet, Sarát is. Igazából így átgondolva megkérdezhetném Milust is, hogy nem-e jön ki meglátogatni. Majd megkérdezek idővel mindenkit és eldől, hogy mi hogy lesz.