*Jungkook szemszög*
Reggel mosollyal az arcomon ébredtem.
Életemben nem aludtam ilyen jót. Kimentem a fürdőszobába, hogy lezuhanyozzak.
Megengedtem a forróvizet, ami bőrömet kezdte el égetni, de most ez sem zavart.
Azon gondolkoztam, hogy miért csak én vagyok fent. Senkit nem láttam kint, még
Tae is alszik. Lezuhanyoztam és kiléptem a fürdőszobából. Még mindig senki,
csak én. Visszamentem a szobába, hogy valami normális göncöt húzzak magamra.
Nagyon óvatosan keresgéltem, hogy Taehyungot nehogy felébresszem. Találtam egy fekete
atlétát, hozzá egy fekete térdnadrágot és egy piros sapit.
Mivel a gyomrom megkordult, ezért
elmentem a konyhába és összedobtam magamnak egy szendvicset. Miután
megreggeliztem csináltam még hat szendvicset a srácoknak is. Nem sűrűn készítek
reggelit, de most olyan jó kedvem van. Miközben készítettem a többiek
reggelijét megnéztem a telefonomat, hogy mennyi az idő. Enyhén mérgesen néztem
a képernyőt, amikor megláttam, hogy még csak 07:00-át mutat a telefonom órája.
Kint ücsörögtem és gondolkoztam. A lány járt az agyamba, így megnéztem a
facebookom és rákerestem hátha megtalálom, Hosszas keresgélés után megtaláltam,
rámentem az adatlapjára és gondolkodás nélkül rányomtam az ”ismerősnek jelölöm”
gombra. Nem sokkal később jött egy értesítésem. Feloldottam a telefonom és
mosolyogva néztem a képernyőt, amikor megláttam, hogy visszajelölt. Nekem nem
is kellett több és már írtam is neki.
< Szia Hana! Hogy vagy? Van ma
valami programod? >
< Szia! Nem nincs, illetve este
táncpróba, de egyébként nincs más. >
< Az szuper! Nincs kedved eljönni
velem valahova? >
< Öhm.. persze! Szuper lenne! >
< Akkor érted megyek 11:30-ra. >
< Rendben várlak! >
< Majd akkor találkozunk! Szia! >
< Szia! >
-Ki ez a lány Kookie?-bazsalygott a
vállam felett Jimin. Ahogy meghalottam a hangját ijedtemben lezártam a telefonom.
-Nem lényeges csak egy barát. Egyébként
ott a reggelid az asztalon.-mondtam annak reményében, hogy elfelejti, amit
látott.
-Koooookiee! Mond el!-erősködött
tovább.
-Jimin menj enni. Semmi közöd
ehhez.-kezdtem ingerült lenni.
-Jeon Jeong Guk! Mond el, hogy ki az a
lány vagy bántani foglak.
-Nem!-emeltem meg kissé fejem és hatát
fordítottam Jiminnek. Egy pillanattal később nekem ugrott és kacarászva
birkóztunk. Mr. Park véletlen olyan helyre húzta a lábát ahova nem kellett
volna.
-Jimin! Elmondok mindent, de kis
Jungkookot ne bántsd!-nyöszörögtem.
-Ugh.. bocsi Kook.-leszállt rólam. Lassan
felültem és elmondtam neki mindent. Jimin is úgy viselkedett, mint tegnap
éjszaka Tae.
-Jungkook becsajozott. Jungkook
becsajozott.-kiabálta.
-Jimin nem csajoztam be, csak szeretném
jobban megismerni Hanát.-próbáltam csitítani.
-Kook értem..-tette fel mindkét kezét
és rám kacsintott. Én lendületből utána hajítottam a telefonomat, ami célba ért
ugyanis Jimin fejének koccant.
-Kook!-fordult meg mérgesen Jimin a
fájó pontot fogva.
-Bocsi!-rántottam meg a vállam, majd
mindketten elröhögtük magunkat. Ezután a jelenet után minden tag ébredezni
kezdett. Mindenki csodálkozva nézte a konyhapultot, amin ugye kész szendvicsek
hevertek.
-Te csináltad Jimin?-kérdezte YoonGi
álmosan.
-Köszönöm szépen, hogy engem ennyire
semmibe vesztek.-mondtam gúnyosan.
-Kookie.. Senki sem gondolta volna,
hogy te egyszer konyhatündér leszel!-vigyorodott el YoonGi.
-Na jó.. Szóljatok ha
indulunk.-válaszoltam sértődötten és bementem a szobámba.
*Hana szemszög*
Korán van még, de nem tudok aludni.
Lementem a konyhába és készítettem magamnak egy kávét. A kávésbögrémmel a
kezemben mentem vissza a szobámba és leültem a laptopom elé. Felnéztem a
facebookomra és meglepetten vettem észre, hogy Jeon Jeong Guk ismerősnek
jelölt. Rámentem a visszaigazolásra utána pedig az adatlapját kezdtem el
nézegetni. Nincsen sok képe és általában a bandával kapcsolatos fotókat vagy
cikkeket szokta megosztani. Van egy kép, ami nagyon megtetszett.
Nincs benne semmi különleges, de nekem
annyira megtetszett. A fotón való gondolkozásomat egy üzenet zavarta meg, amit
Jungkook írt. Azt kérdezte, hogy van-e programom, mivel nincs ezért
megbeszéltük, hogy 11:30-ra értem jön. Azt nem mondta, hogy mit csinálunk, de
már nagyon várom és nagyon izgatott vagyok. A Kookkal való beszélgetés után
felhívtam Sarát hogy elmeséljem mi történt velem. Utána pedig beszéltem
Jacksonnal. Megbeszéltük, hogy majd a házavató bulira ők hoznak mindent és
nekem nem kell vele foglalkoznom, aminek nagyon örültem. Miután egyeztettem
Sarával és Jacksonnal felvettem egy laza ruhát és elszaladtam egy menhelyre,
ahonnan örökbe fogadtam egy aranyos kiscicát. Az interneten láttam meg a cicát
és beleszerettem, abban a pillanatban eldöntöttem, hogy nekem kell az a cica,
így hát el is mentem érte. Amikor megláttam a kis csöppséget majd elolvadtam.
Ahogy elnéztem a cica is engem választott pont úgy, ahogy én őt.
Amint elintéztük a papírokat a menhely
vezetőjével, felkaptam a cicát és a hónom alatt tartva utaztunk haza. Otthon
letettem a padlóra, kerestem neki egy kis tálat, amibe adtam neki vizet, utána
elsiettem a legközelebbi kisállatboltba, ahol vettem neki ennivalót, két tálat
és egy fekvőhelyet, ami szerintem nagyon fog tetszeni neki. Miután eleget
tettem Haru igényeinek, felmentem a szobámba és kerestem pár göncöt, amiben
elmehetek majd Jungkookkal. Már 11:00 van, de még mindig nem találtam semmit.
Végül 15 perc elteltével megtaláltam az általam tökéletesnek vélt darabokat.
Egy fehér pólót, egy piros kockás inget
és egy farmert vettem fel. Felkentem egy kis sminket, majd indultam is le a
földszintre. Amint megtettem az utolsó lépcsőfokot, megszólalt a csengő.
Rápillantottam az órámra, ami 11:25-öt mutatott és érdeklődve indultam meg az ajtó
felé. Kinyitottam az ajtót és egy nagyon helyes mosolygós Jungkook fogadott.
-Szia!-vigyorgott.
-Szia!-köszöntem én is és elindultam
befelé a konyhába, hogy még utoljára megnézzem Harut. Ijedten tapasztaltam,
hogy nincs a konyhában, amint a konyhát elhagytam megláttam Jungkookot, ahogy
az én kis csöppségemet dédelgeti.
-Hála istennek itt van!-szusszantam
fel.
-Hogy hívják?-érdeklődött Kook.
-Haru.-mosolyogtam.
-Haru?-nézett rám Jungkook mosolyogva.
Én csak bólintottam.
-Menjünk!-áll fel Jungkook.
-Hova megyünk?
-Meglepetés..-kacsintott. Bezártam az
ajtót, majd elindultam Kook után. Sokáig csak sétálgattunk, majd egyszer
megállt egy ajtó előtt, nagy levegőt vett és benyitott. Kíváncsian lestem be az
épületbe.
-Srácok!-kiabált Jungkook, majd nem
sokkal később 6 fiú került elő.
-Szia!-köszönt nekem a kis vörös huncut
mosollyal az arcán.
-Szia Jimin!-mosolyogtam. Láthatóan
meglepődött, hogy tudom a nevét, de nem zavartatta magát.
-Azt hittem, hogy te nem tudod, hogy
kik vagyunk..-mondta haját borzolgatva Jimin.
-Nyugi ismerlek benneteket és imádom a
zenéteket!-vigyorogtam.
-Akkor nem is kell bemutatnom a
srácokat.-vágott közbe Jungkook. Egy mosoly volt a válaszom és Kook már
folytatta is. -Ismerkedj meg velük, amíg én bemegyek a szobába felfrissíteni
magam.
-Rendben.-bólintottam, azzal Jungkook
el is indult, majd egyedül hagyott engem ezzel a 6 idiótával. Persze ezt csak
képletesen mondom, ugyanis imádom őket, de amit néha művelnek. Hát az nem
semmi.
-Körbevezethetlek?-jött oda hozzám V.
-Persze!-mosolyogtam rá. Tae
körbevezetett a házban, mindent megmutatott kivéve a szobát, ahol Jungkook
volt. Visszamentünk a nappaliba és leültünk a többi taghoz. Engem nagyon
furdalt a kíváncsiság, így feláltam a helyemről, megzavarva az eddigi beszélgetést.
-Nem baj, ha bekukkantok oda?-mutattam
az ajtóra, ami mögött Jungkook volt.
-Nem.-mondták egyszerre. Jimin és
Taehyung még kacsintottak is. Ez a két jómadár kifog készíteni engem, ha még
sokáig velük fogok barátkozni Jungkook által.
Elindultam Jungkook és Tae szobája
felé. Félve nyitottam ki az ajtót, mivel nem tudhatom, hogy mi vár rám.
Benyitottam a szobába és egy félmeztelen Kookkal találtam szembe magam. A
maknae nekem háttal ált, de amint észrevette, hogy már nincs egyedül, megfordult.
Tátott szájjal néztem Kookot, aki ezt egy nagy mosollyal díjazta. A nyál is
összefolyt a számban, ahogyan végignéztem rajta.
-Ennyire tetszem neked?-tette fel a
megpirongató kérdést, miközben oldalra döntötte buksiját és szemöldökét
felhúzva egy pimasz mosollyal az arcán vizslatott. Nekem nem is kellett ennél
több. Köpni-nyelni nem tudtam.
-Úgy látom, hogy erre egy igen a
válasz.-vigyorodott el Kook, majd két pólót vett a kezébe és újra felém
fordult.-Melyiket vegyem fel? Szerinted melyik a jobb?
Még mindig nem tudtam megszólalni,
ezért a kezében tartott fehér pólóra böktem. Jungkook felkapta a pólót és
felvett egy fekete sapit is. Eszméletlenül festett. Észrevettem, hogy az ő
szobáját is díszíti egy kosárlabda.
-Nem visszük el azt is?-vettem erőt magamon
és a labda irányába mutattam.
-Szeretnéd?-kezébe vette a labdát és
úgy nézett rám.
-Igen.-bólogattam.
-Rendben, akkor ezt is
visszük!-mosolygott és odadobta nekem a lasztit. Épp indultam volna ki a
szobából, amikor megláttam a mobilját. A képernyője összevolt törve.
-Mi történt?-kérdeztem rá.
-Volt egy kis balhé, de semmi komoly.
-Akkor ezt majd ha kettesben leszünk
elmondod?-néztem rá enyhe szigorral. Bólintott egyet, gondolom ő is rájött,
hogy így is, úgy is elkell mondania.
-Jól van, induljunk mostmár.-mondta
Jungkook, majd kezét a hátamon éreztem és kiterelgetett a lakásból.
-Hova megyünk?-érdeklődtem, de választ
nem kaptam. Megálltunk egy kávézó előtt. Kook kinyitotta az ajtót nekem, én
mosolyogva fogadtam el. Ezután a pulthoz sétáltunk.
-Mit kérsz?-nézett rám Kook.
-Az jó lesz, amit te is
iszol.-mosolyogtam. Ő bólintott egy aprót és már kérte is az italokat.
Kifizette, majd az egyiket a kezembe nyomta. Elmotyogtam neki egy gyors
köszönömöt. Az út alatt nem sokat beszélgettünk, Kook hozta a labdát, néha
ki-kiesett a kezéből, amin én mindig jókat kuncogtam. Elérkeztünk a
kosárpályához, ahol először a Got7 tagjaival játszottam. Hirtelen megcsörrent a
telefonom.
-Gyors leszek!-mondtam Kooknak, aki
csak bólintott. Egy két lépéssel arrébb mentem és felvettem a készüléket.
”Mit szeretnél Jackson?”
”Nincs kedved kosarazni kicsit?”
”Jackson.. Most programom van, sajnálom,
de ígérem, hogy pénteken kijövünk és fogunk kosarazni.”
”Rendben..”
Hallottam a hangján, hogy nem nagyon
örült neki, de mostmár mindegy. Lassan itt a buli és akkor majd kárpótlásul
kimegyek vele kosarazni. Kicsit elszontyolodva tipegtem vissza Jungkookhoz.
-Mi a baj?-kérdezte és az arcomat
fürkészte.
-Áhh.. Jackson.. Hallottam a hangján,
hogy kicsit sem örült annak, amit mondtam.. -hajtottam le fejem.
-Jackson? Talán Jackson Wang?-kérdezte
Jungkook.
-Igen.. ő..-motyogtam.
-Akkor menjünk haza. Nem tudtam, hogy
van köztetek valami.-nézett rám szomorkásan Kook.
-Nem! Nem kell. Nincs köztünk semmi
csak olyasmi legjobb barátok volnánk..-mosolytam Kookiera, aki meglehetősen
megörült a ténynek, hogy nincs köztünk baráti kapcsolatnál több.
-Gyere játsszunk. Egy-egy
ellen.-vigyorgott Jungkook.
-De aztán ne pityeregj, ha
elverlek!-nevettem és szembe álltam vele.
-Kezdődik!-kiáltotta és elindult felém.
Az első támadást nem sikerült kivédenem, így hát utána szaladtam kivettem a
labdát a kezéből és már indultam is vissza, de sajnos nem sikerült bedobnom,
mivel a labda kipattant. Oda-vissza szaladgáltunk mindketten. Már Kook állt
nyerésre, 3:1 volt az állás. Gyorsan kicseleztem a srácot és száguldottam a
cél felé, a labda kiesett a kezemből, én pedig a magasba emelkedtem. Jungkook
feldobott a vállára és olyan biztosan tartott, hogy még én sem féltem attól,
hogy lefogok esni. Csuklómra kulcsolta ujjait és átnyúlt a lábaim között, hogy
biztosabban tudjon tartani. Én minden erőmmel azon voltam, hogy szabadulni
tudjak, de ez a fiú olyan erősen tartott, hogy szinte lehetetlen volt a terv.
-Jeon Jeong Guk! Tegyél le
azonnal!-szóltam rá szigorúan a fiúra.
-Miért? Mi lesz, ha nem?-vigyorgott.
-Azt majd még kitalálom.-néztem rá
durcásan, amin ő csak jobban nevetett.
-Kookieee! Kérlek szépen!-néztem rá
kiskutyaszemekkel, de ő továbbra sem tett le.
-Kookie? Ez most komoly?-hagyta abba a
nevetést. Én egyre ijedtebb pofát vághattam, ugyanis egy rövidke idő után ismét
nevetni kezdett.
-Ez tetszik. Szólíts Kookienak mindig
kérlek!-nézett rám nagy szemekkel.
-Rendben, de akkor tegyél le!
-Még mit nem!-kiáltott fel kacagva és
elindult a laszti irányába velem. A lasztit maga előtt rugdosva indult el egy irányba.
Elértünk a parkhoz, ahol közöltem vele, hogy mondja el mi történt a mobiljával.
Emiatt letett a padra és végre kinyújtóztathattam magam.
-Nah. Szóval?-másztam a pofijába. Ő rám
nézett, de nem mondott semmit csak a tarkójához nyúlt, amiből arra
következtettem, hogy kicsit kínos lehet a szitu.
-Háát.. Az történt, hogy nem akartam
közölni a többiekkel, hogy veled voltam, de Tae elvette a mobilom, amit utálok.
Ilyenkor mindig kisebb verekedések, birkózások vannak, de a múltkori más volt.
Nem akartam, hogy megtudják, így letepertem. Tae eldobta a telefonom, én pedig
bevertem neki. Mindenki kijött, hogy mi volt ez a nagy ricsaj, bevonultam a
szobámba és magam mögött akartam hagyni a történteket, de V nem jött és kezdett
aggasztani, ezért én mentem ki. Ott ült a kanapén egyedül egy sebtapasszal az
arcán, megsajnáltam, mivel egy idióta voltam. Elmondtam neki mindent, és amikor
nem számítottam rá ő is behúzott egyet.-mesélt el mindent. Akaratlanul is a
száján lévő sebre tévedt tekintetem. Utána levezettem a kezében tartott
telefonra és kivettem a kezéből. Nem kapott utána és nem csinált semmit.
Megkerestem a kamera alkalmazást, ugyanis felszerettem volna vidítani
valahogyan az elszontyolodott kiskutyust. Felemeltem a telefont belemosolyogtam
csináltam egy képet, majd odabújtam Kookhoz.
-Csííz!-mondtam, hogy figyeljen.
Felemelte a fejét és mosolyogni kezdett. A telefon időzítője bevolt állítva,
így volt elég időm a kis tervemhez. 3-2-1 gyorsan odafordultam Kookiehoz puszit
nyomtam az arcára és már készült is a kép. Kookra nem is figyelve elkezdtem
nézegetni az imént készült képet, majd beállítottam háttérnek. Lezártam a
telefont és visszaszolgáltattam a gazdájának.
-Mi volt ez?-nézett rám nagy szemekkel
Kook. Felemeltem piros orcámat és a szemébe néztem.
-Boldog vagy?-kérdeztem.
-Mindennél boldogabb, de… -kezdte volna
folytatni, de én mutató ujjamat szájára tapasztottam.-
-Shhh! Ne rontsd el!-mondtam mosolyogva.
Bólintott egyet, majd a telefonjára lesett feloldotta és a szeme elé tárult a
tökéletes kép. Vagyis szerintem az.
-Egyébként pénteken lesz a házavató
buli, ha gondolod, gyere el és hozd a többieket is! -mosolyogtam.
-Redben. Sajnos nem tudunk előre
tervezni, de megpróbálunk majd elmenni.-mosolygott ő is.
-Akkor én megyek is, lassan kezdődik a
próbám.-mosolyogtam rá szomorkásan, mire ő magához húzott egy ölelésre.
-Elkísérlek.-mondta, majd elindultunk
az otthonom felé.
Lement minden próba, otthon elláttam a
már alvó Harut, utána pedig nagyon fáradtam dőltem le az ágyikómba. 2 nap múlva
jön Milán, SeungHwan, Sara, Jacksonék és lehet, hogy jönnek Kookiék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése