6. fejezet - Mikor mindenre fény derül..

*Hana szemszög*

Eljött a péntek, a nagy nap, ugyanis ma reggel érkezik meg Milán Koreába. Tegnap megbeszéltem Jacksonnal, hogy ne egésznapos buli legyen, hanem este ünnepeljünk, mert nekem délelőttre betettek egy énekórát. Jackson rábólintott az ajánlatra, ezután pedig felhívtam Jungkookot. Elmondtam neki az információkat, de ő szomorú hírt közölt velem. Nem jönnek, ugyanis a lassan kiadásra kerülő albumukhoz kell fotókat készíteni és este órákig elnyúló fotózáson lesz a csapat. Beszéltem SeungHwannal is, aki szintén lemondta és felhívtam Sarát is, aki szerencsére nem. Reggel, amint lezavartam a telefonhívásokat mentem is le megetetni az én kis Harumat, azután pedig felmentem a szobámba megmostam az arcom és kerestem valami laza cuccot. Úgy döntöttem, hogy azt a felsőmet veszem fel, amit még Milántól kaptam egy hozzáillő szoknyával, fehér cipővel, egy lenge fehér kardigánszerűséggel, kalappal és egy szemüveggel megspékelve.

Kimentem az utcára és elindultam a repülőtér felé. Miközben sétáltam a fülembe szokásosan fülhallgató volt és épp egy GOT7 szám ment, amit nemrég adtak ki. A telefonomon keresgéltem valami másik szám után, amikor neki mentem valakinek, már másodjára, azóta mióta itt tartózkodom. Ezt nem hiszem el!

-Már mondtam, hogy figyelj oda! Nem volt elég egyszer?-vigyorgott rám Jungkook. A srácon most egy hosszúfarmer volt, fekete pólóval, fején egy szürkés sapka volt és egy fekete szájmaszkot viselt.

-Na de Kookie… Te jöttél nekem.-néztem rá durcásan. Ő is durcás képet vágott.-Nekem mennem kell Kookie.

-Hova mész?-kérdezett.

-A repülőtérre megyek, most jön ide Koreába a legjobb barátom és lassan megérkezik a gépe. Szóval sietek! Bocsi Kook!

-Semmi gond. Akkor siess, még a végén eltéved a barátod!-mosolygott. Megöleltem és egy puszit nyomtam az arcára. Az ölelést ő is viszonozta, de amint a puszihoz értünk szinte megdermedt. A szájmaszk nem volt elég nagy ahhoz, hogy eltakarja enyhén rózsaszín arcát. Én mosolyogtam, de Kook továbbra is csak meglepetten pislogott.

-Szia Kookie!-integettem és tovább mentem a reptér irányába. 30 perc séta után elérkeztem a célhoz. Megnéztem, hogy Milán gépe hanyas kapunál fog leszállni, majd odamentem a megfelelő kapuhoz és leültem az ott lévő padra. Nem sokkal később meg is érkezett a legjobb barátomat hozó gép. Mosolyogva figyeltem az embereket, akik szálltak ki a gépből és mentek felvenni a csomagjaikat. Már alig lehettek a gépen, az utolsók között megpillantottam Milánt, felpattantam és odarohantam hozzá. A nyakába ugrottam, ő közben erősen tartott és úgy ölelt, ahogy csak tudott. Nagyon boldog voltam, hogy végre újra láthatom a legjobb barátomat.

-Szia Hana!-mondta Milán, mikor letettem a lábam a földre és kicsit távolabb léptem tőle.

-Szia Milu!-daloltam.

-Hogy vagy?

-Én tökéletesen! Remélem tetszeni fog Szöul! Én imádom. Na de menjünk szedjük össze a bőröndödet!-mondtam izgatottan.

-Menjünk!-mosolygott Milán.

-Ma lesz egy házavató buli, ugyanis mostmár saját lakásom van.-készítettem fel barátomat arra, hogy ma nem nagyon fog pihenni.-Ja, és azt tudnod kell, hogy nem mindennapi személyek fognak részt venni a bulin.

-Miért kik lesznek ott?-kíváncsiskodott.

-Majd meglátod!-nyújtottam ki rá nyelvemet. Majd kiléptünk Szöul utcáira. Megcsörrent a telefonom. Ki hívhat ilyenkor? Elővettem a mobilt és felvettem.

”Szia Hana!”

”Szia Jackson! Most nem a legalkalmasabb.”

”Tudom, mondtad, hogy mész a barátod elé, csak annyit szeretnék kérdezni, hogy bármit vihetünk hozzád?”

”Persze, bármit hozhattok.”

”Akkor oké! Majd találkozunk! Mark üzeni, hogy szeretne majd veled kosarazni!”

”Nem is mondtam ilyet!!!”-hallatszott Mark hangja.

”Na, én megyek Jackson! Szia!”

”Szia Hana!”

-Ki hívott?-nézett rám Milán.

-Jackson volt. Tudom, nem mond neked semmit ez a név, de ő is jelen lesz a bulin, majd megismered.-mosolyogtam Milánra és ezzel abba is maradt a beszélgetésünk.

**30 perccel később**

-Megérkeztünk!-álltam meg a ház előtt.

-Húúúú!-nyújtotta el Milu ezt az egy rövidke szót.

-Gyere beljebb! Vigyázz nehogy felbukj Haruban!

-Haru?

-Ő a cicám, egy kis szőrmók, amióta volt itt egy barátom nagyon lábhoz bújós lett.-mosolyogtam, majd egy-két másodperc múlva az említett cica leugrált a lépcsőn.

-Nagyon aranyos!-nézte Milán a cicát.

-Én az emeleten alszom, itt a nappaliban van ez a kanapé, de van egy másik kényelmesebb kanapé a próbatermemben is. Ott!-mutattam az ajtóra.

-Oh. Értem.

-A fürdőszoba az emeleten van balra, a szobámmal szemben. A nappalin keresztül haladva, ha jobbra pillantasz, akkor meglátod a konyhát. Azt eszel, amit szeretnél, azt csinálsz, amit szeretnél és ott tartózkodsz, ahol szeretnél. Ha valami gond van vagy esetleg nem találsz valamit, akkor szólj!-mosolyogtam.

-Rendben.-mondta Milán és elindult felfedezni a lakást. Amíg Milu túrát tartott a lakásomban, addig én megetettem Harut.

**Pár órával később**

Mindketten lezuhanyoztunk, először Milán utána pedig én. Felkészítettem, hogy jön majd Sara is, aki nagyon kíváncsi arra, hogy milyen is valójában az én legjobb barátom. Mivel Milánnal mi iskolás éveink alatt koreaiul tanultunk, ezért nem lesz gond a nyelvvel. Minden gond nélkül megismerheti Sarát és Jacksonékat. Miután én is végeztem a tusolással, beballagtam a szobámba, és felvettem a már előkészített ’’parti” ruhát.

Egy laza sportcuccot készítettem elő. Egyáltalán nem parti ruha, de nekem a mostanihoz tökéletes lesz. Lent voltunk a nappaliba Milánnal, Milu a cicát simogatta én pedig a tv-t kapcsolgattam. Nagyon vártam már, hogy jöjjön Sara. Egyszer csak csengettek, odaszaladtam az ajtóhoz és gyorsan ki is nyitotta. Barátnőm a nyakamba ugorva üdvözölt. Ő beljebb ment én pedig becsuktam az ajtót.

-Sara ő itt Milán. Milán ő pedig Sara.-mutattam be gyorsan egymásnak őket.

-Szia!-köszönt Milu Sarának.-Sokat mesélt rólad Hana.

-Tényleg?-kérdezte Sara, én pedig csak bólogattam, majd magukra hagytam őket, hogy tudjanak ismerkedni, bementem a próbatermembe és leültem zongora elé. Ujjaimat a billentyűkre helyeztem és végig simítottam őket a hangszeren. Ott üldögéltem addig, amíg az ajtómon újabb kopogtatást, illetve dörömbölést nem hallottam. Kiszaladtam és már nyitottam is az ajtót.

-Sziasztok!-mosolyogtam a srácokra. Sorban jöttek be a lakásba, Yugyeom, Mark, JB, Youngjae, Junior, BamBam és végül Jackson. Jackson odajött hozzám magához szorított megpuszilta a homlokom.

-Szia!-dörmögte a hajamba.

-Szia!-mosolyogtam a vállába. Jackson a vállamra tette a kezét és úgy mentünk oda a többiekhez. Sara és Milán összenéztek és sutyorogni kezdtek. Yugyeom szíveket mutogatott, míg BamBam csókolózást játszott el a kezeivel, Mark pedig kacsintgatott. Jacksonnak ennyi elég volt ahhoz, hogy picit felhúzza magát és a három jómadarat körbe-körbe kezdte kergetni a nappaliban. JB, Youngjae és Junior bementek a konyhába és lepakolták a cuccokat, amiket hoztak. Mindenki beszélgetett mindenkivel kivétel Mark. Jacksonnal trécseltem, mikor észrevettem, hogy Mark teljesen egyedül ült a lépcsőn. Feláltam Jackson mellől, aki meglepődve nézett végig rajtam, de nem sokáig tartott ez a pillanat, mert egyből talált más beszélgető partnert. Oda slattyogtam Markhoz és leültem mellé egy lépcsőfokra.

-Miért ülsz itt egyedül?-néztem nagy szemekkel Markra.

-Senkit sem érdeklek a jelenlévők közül.-hajtotta le fejét.

-De érdekelsz hisz én is itt vagyok most veled.-Mark rám nézett és egy halvány mosoly jelent meg arcán.

-Lassan olyan leszel, mint Jackson.-nevetett.

-Miért?-néztem rá óriási szemekkel.

-Te is mindig gondoskodsz róla, hogy beszéljek.-nevetett tovább.

-Hagyjalak itt? Egyedül?

-Ne! Kérlek, maradj, ha itt hagysz senki nem fog velem beszélgetni.

-Ezt kétlem. Ott van Yugyeom is. Láttam, hogy beszélgetett veled.

-Két szót váltottunk összesen. Nagy beszélgetés.

És így tovább. Órák hosszáig beszélgettünk Markkal. Nagyon jól ellehet vele beszélgetni, csak az a baj, hogy magától ő nem fog beszélgetést kezdeményezni senkivel a természete miatt. Jackson odajött hozzánk egy-egy pohár alkohollal, hogy igyunk, majd el is tűnt. Felemeltem poharam és egy rövid szónoklatot mondtam el a beszélgetésünkről. Mindketten legördítettük az italt, majd folytattuk a beszélgetést. Később csengettek, amin nagyon meglepődtem. Ki jöhet ilyen későn ide? Tettem fel a kérdést magamban. Bocsánatot kértem Marktól, majd az ajtóhoz siettem. Kinyitottam az ajtót és egy vigyorgó Jungkookal találtam szembe magam.

-Csáó törpe!-vigyorgott rám.

-Szia Kookie! Nem vagyok törpe.-néztem rá morcosan. Mire ő egyik karjával átölelt a másikkal pedig összeborzolta a hajam.

-Kookie mi van veled? Eddig nem voltál ilyen.-kérdeztem.

-Csak szerelmes!-szólalt meg Tae.

-Mellesleg egy olyan lányba, aki sportos ruhában van és enyhén kócos a haja!-vigyorgott Jimin. Jungkook mindkettőnek adott egy taslit, én pedig zavartan pislogtam.

-Ne higgy nekik! Egy szavuk sem igaz.

-Jungkook miért tagadod? Ma is úgy áradoztál róla miután találkoztatok.-kezdett bele J-Hope is. Jungkook arca egyre pirosabb volt, és ami azt illeti az enyém is. Jungkook szigorú pillantást küldött a srácok felé, akik épp beljebb durakodtak az ajtóban. Jungkook is ott hagyott, egyenesen a próbatermembe ment.

-Egyébként minden igaz. Kook csak tagadja.-lépett oda hozzám Jin.

-T-tényleg?-kerekedtek el szemeim.

-Igen tényleg, amióta Kook megismert téged percenként nézi meg a telefonját, hogy írtál-e neki, álmában rólad beszél és ha találkoztok Taenak, Jiminnek és nekem minden kis részletet elmesél.-kacsintott egyet Jin.-Szerintem utána mehetnél, tudod hol találod. Az a kedvenc helye a lakásodban, szerintem tudod miért.

Én csak bólintottam egyet, ugyanis hang nem jött ki a torkomon. Jin elsétált én pedig Jungkook után mentem. Amikor beléptem Kook a zongora előtt ült és pont ugyanúgy simította végig ujjait a hangszeren, mint én pár órával ezelőtt. Kookie észrevette, hogy beléptem a helyiségbe, de nem szólalt meg, csak rám emelte tekintetét. Én egy bátorító mosolyt küldtem felé, de viszonzásképpen inkább másfelé nézett. Mi van vele? Most igaz, amit a srácok mondtak és a maknae szerelmes lenne belém. Jó az tény, hogy nem közömbös számomra, de ne már, hogy egy idol éppen egy olyan lányt szeressen meg, mint én! Ez számomra hihetetlen. Mialatt gondolkoztam egész végig Jungkookot néztem, aki most újra a padlót bámulta. Közelebb lépkedtem hozzá, mire felnézett. Nagyon rossz volt így látni, a szemei könnyesek voltak és nem ragyogtak úgy mint, amikor megérkezett vagy mint amikor a kosárpályán felkapott a vállára. Ő arrébb ült a zongora padon én pedig lehuppantam mellé. Folyamatosan az arcát figyeltem, egyszerűen nem tudtam mást nézni. Most már ő is csak engem nézett és szeme a szemem és a szám között cikázott. Volt, hogy hosszabb pillanatokig csak ajkamat nézte, majd feltekintett és a szemeimbe fúrta pillantását. Én is éppen hosszasan elidőztem élénk rózsaszín ajkain, mikor Kook közeledni kezdett. Bepánikoltam, de nem mozdultam, ha igaz, amit a srácok mondtak, akkor az itt és most kifog derülni. Jungkook jobb kezét végig simította arcomon miközben tovább közeledett. Kínzás volt, amit csinált, már annyira szerettem volna én is azt a csókót! Vagy lehet, hogy most csak játszik velem? Kitudja. Majd kiderül. Kezeivel megtámasztotta fejemet és óvatosan hozzáérintette ajkait az enyémekhez. A szívem hevesen kalapált, majd kiugrott a helyéről. A maknae csókolni kezdett, amint leküzdöttem a félelmet engedtem a vágynak így Kook eltudta mélyíteni csókunkat. Kicsit elhúzódtam tőle és piros pofimmal tekintettem rá. Jungkook zavartan nézett, látszott rajta, hogy fél, hogy valamit elrontott.

-Hana! Én…-kezdett bele, mire én közelebb hajoltam hozzá és egy apró puszit leheltem ajkaira. Amint ajkam hozzáért az övéhez Jungkook újra csókolni kezdett, nyelvével vadul hatolt be és nyelveink, amikor találkoztak gyors csatát vívtak. Csókcsatánkat egy ajtócsapás zavarta meg. Jungkook és én ijedten meredtünk egymásra. Kiszaladtam a teremből Kookot egyedül hagyva a zongorapadon. Egy dühöngő alakot pillantottam meg, a konyha irányába tartott. Utána iramodtam és Jackson könnyes szemeivel találtam szembe magam.

-Jackson.-mondtam ki elhaló hangon a nevét.

-Hana miért?-szólalt meg mély szomorú hangján.

-De mi csak barátok vagyunk.. Legjobb barátok.. Miért fáj, hogy végre összejött valami?-néztem könnyes szemeibe.

-Mert én akartam megtenni, de lekéstem..-hajtotta le fejét.

-Hé..-az álla alá nyúltam és kényszerítettem, hogy rám nézzen.-Én szeretlek Jackson, de én soha nem akarlak elveszíteni és erre az a legjobb mód, ha barátok maradunk.-odabújtam hozzá és úgy szorítottam magamhoz, ahogy csak tudtam. Ő is viszonozta az ölelést és még mindig könnyes szemekkel, bár már mosolyogva nézett rám.

-Szerintem téged vár valaki a teremben.-szólalt meg. Csak mosolyogni tudtam. Tudom, hogy összetörtem a szívét, de így sokkal jobban járok én is, és ő is.

-Ugye attól még mindennap felfogsz hívni mint eddig?

-Ez csak természetes!-mosolyodott el és most ő szorított magához.-Egy ilyen lányt nem akarok elengedni, még akkor sem, hogyha csak a barátom. A legjobb barátom.

Elhúzódtam Jacksontól és mosolyogva néztem arcára. Ujjaimmal letöröltem a könnyeit és elmosolyodott. Hamar eltűntek a sírás jelei pofijáról.

-Nyomás!-szólt rám. Mosolyogtam és reménykedve indultam el a terem felé. Reménykedtem abban, hogy Jungkook ottvan és abban is, hogy nem sértettem meg. Bementem a terembe és Kook még mindig ott ült ahol hagytam. Nem volt szomorú, amit jót jelent. Nem sértettem meg. Jungkook felállt az eddigi helyéről, majd mosolyogva megindult felém.

-Most már az enyém vagy!-mosolygott tovább, de amit mondott azt halál komolyan gondolta, látszott csillogó szemeiben. Nem tudtam mit mondani, ő odaért hozzám és megölelt, én pedig csak annyit tehettem, hogy boldogan viszonoztam ölelését puszit nyomtam arcára és mellkasába bújtam.