*Hana szemszög*
Kookkal csókkal búcsúztunk el egymástól
és angyalkámnak szólított. Nagyon komolyak lehetnek az érzései, hisz még csak
most kezdődött ez az egész kapcsolatosdi. Miután elköszöntünk egymástól
visszamentem Markhoz, aki meglepődve nézett rám nagy barna szemeivel.
-Mi volt ez csajszi?
-Hát azt hiszem, egy idollal
járok!-vihogtam, amin Mark is jót nevetett. Miután Kookék elmentek én már csak
Markkal beszéltem, elmondtam neki mindent. Nagyon figyelmes és szerintem egy
újabb legjobb barátra leltem. Hajnal 3 körül elmentek a srácok és Sara is
lelépett, így ketten maradtunk Milánnal. Én elmentem a konyhába és feltöltöttem
Haru tálját, majd összedobtam egy egyszerű szendvicset magamnak és Milánnak.
-Nagyon vigyázz ezzel a
Jungkookkal.-jelent meg hírtelen a konyhában Milán.
-Mi a bajod vele? Nem ő a
kedvenced?-nevettem fel, bár kicsit sem volt nevethetnékem.
-De a kedvencem volt idáig, ha bármit
is elront, akkor gondoskodni fogok a jövőjéről!
-Nem fog, ha pedig mégis történne
valami kettőnk között, akkor azt a sors akarta úgy..-néztem kicsit szomorúbban
Milusra, ugyanis ő egy sztár és minden megtörténhet.
-Tessék!-nyújtottam oda a szendvicset a
barátomnak, aki olyan mintha a védelmezőm lenne.
-Köszönöm!-mondta Milán, majd
otthagyott. Én leültem a konyhapulthoz és ott fogyasztottam el a szendvicsemet,
majd megnéztem a telefonomat, ami azt jelezte, hogy üzenetet kaptam. Vajon
kitől? Rámentem és mosolyogva néztem, hogy az én barátom küldte. „Szeretlek
Angyalkám! Jó éjszakát kívánok neked! Puszi, a te Kookied!” Gyorsan pötyögni
kezdtem „ÉN is nagyon szeretlek! Aludj jól Kookie! Puszi, a te Angyalkád!”
Miután válaszoltam és befejeztem a szendvicsemet, felmentem a fürdőszobába,
megmostam a fogam, majd lefeküdtem aludni. Sokáig forgolódtam mire sikerült
elaludnom.
Másnap
reggel 08:00-kor már fent voltam. Nem sokat aludtam, de reggel kipattant a
szemem és nem is tudtam tovább aludni. Azon gondolkoztam, hogy vajon mi lehet
Kookkal. Biztos dolguk van. Bementem a fürdőszobába és a tükörbe néztem. A
szemeim fáradtak voltak, alattuk pedig pici táskákat fedeztem fel, a hajam meg
tiszta kóc volt. Kifésültem a hajamat, egy minimális sminket kentem az arcomra,
éppen csak annyit, hogy eltűnjenek a táskácskák, majd visszamentem a szobámba
felöltözni. Laza ruhákat kerestem, ugyanis táncra kell mennem majd 10:25-re, de
előtte még bevásárolok.
Egy farmert, egy fekete pólót és egy
tornacipőt vettem fel. Az asztalomról felkaptam a napszemüvegemet és fel is
vettem. Halkan elhagytam a házat, majd elindultam a legközelebbi kisboltba, ami
20 percnyi sétálást jelentett. Most több ételt vettem, mint szoktam. Részben
azért, mert itt van Milán, részben pedig azért is, mert sok finomsággal
szeretném majd meglepni a barátomat. A kisboltban az eladó hölgy nagyon kedves
volt velem kedvezményt adott pedig nem szabadott volna.
-Nagyon szépen köszönöm!-mondtam
miközben egy kicsit meghajoltam.
-Igazán nincs mit köszönnöd! Ez a bolt
ajándéka!- mondta az idős asszony.
**40 perccel később**
Mire hazaértem már Milán is felébredt.
Egy öleléssel köszöntöttem, majd kedvenc reggelijének elkészítéséhez láttam
neki. Mialatt a reggeli készült, egész végig ott sertepertélt körülöttem. Abba
kóstolt bele, amiben csak tudott, ami arra utalt, hogy már nagyon éhes lehet.
Elkészült a reggelije, tányérra tettem és az orra alá dugtam.
-Mennyei illata van! Mikor tanultál meg
főzni?-viccelődött kedves barátom.
-Ne szórakozz már, inkább
egyél!-koccintottam meg haragosan Milán fejét.
-Jól van!-emelte fel minkét kezét
megadást színlelve.
-Nekem lassan mennem kell próbára.
Sokáig nem leszek itthon, mert ma tánc és énekpróba is lesz. Ha nagyon
unatkozol, akkor hívd fel sarát, leírom neked a számát.-mosolyogtam kicsit
szomorkásan Milánra, mivel tudtam, hogy nem nagyon díjazza ezt a dolgot.
Leírtam az imént említett telefonszámát majd raktam magamnak egy kis kaját és
egy kis hidratáló italt, majd indultam is a próbára. Tánc volt először, a próba
nagyon kemény volt, ugyanis a tanárom azt mondta, hogy most gyakornokot
keresnek a YG-nél. Ez adott nekem erőt, a mai próbákra. A tanáraim beszéltek is
a vezetőséggel és azt mondták, hogy legkésőbb pénteken megkell mutatnom a
tehetségemet a legjobbak előtt. Szóval a mai próbákat nagyon komolyan vettem és
életemben nem merítettem ki ennyire magam. Tánc után valamiért a fiúk dormjához
vezetett az utam. Becsengettem és nagy meglepetésemre otthon voltak, ugyanis
egy morcos Yoongival találtam szembe magam.
-Szia Hana! Nem is tudtam, hogy ma
eljössz hozzánk.-mosolygott rám kedvesen.
-Én sem gondoltam, de a lábaim felétek
hoztak!-nevettem.
-Gyere beljebb!-kacagott fel ő is.
Köszöntem többieknek.
-Mikor lesz már vacsi?-nyöszörgött
Jimin.
-Miért nem főzöl nekünk Jin?-kérdezte
barátját szomorúan és éhesen Tae.
-Fáradt vagyok nagyon srácok, azért
kimerülésig én sem dolgozhatok..-ingatta fejét az említett. Ekkor támadt egy
ötletem.
-Mi lenne, ha főznék
nektek?-mosolyogtam a srácokra.
-Az szuper lenne!-kiabáltak egyszerre
bár fura volt, hogy Jungkook most nem volt közöttük.
-Legalább meg kóstolhatjuk az angyalka
főztjét!-kacsintott rám Namjoon. Mosolyogtam egyet, majd elindultam a konyha
irányába. Elővettem a hozzávalókat és neki láttam. Nagyon illatok szállingóztak
az épületben. Miközben a főzéssel foglalkoztam észre sem vettem, hogy a srácok
megterítettek 8 fő számára. Még kellett egy picit várni, hogy jól átsüljön a
hús, ezért még összedobtam egy gyors desszertet is. Mikor végeztem a
desszerttel, megakartam nézni a vacsorát, ám ebben két mancs állított meg. Az
egyik mancs a derekamat szorította, míg a másik elsimítottam a hajamat a
nyakamból, majd miután végzett ezzel, az is a derekamra vándorolt. Pici
szuszogást hallottam meg fülemnél, majd két puha ajkacska csókolta meg lágyan a
nyakamat. A jóleső érzésre ajkaim felfelé görbültek és egy lágy mosoly jelent
meg szám sarkában. Miután az ajkak elváltak bőrömtől, kivettem a sütőből a
sülteket, letettem a pultra, megfordultam és ajkaimat Kook ajkaihoz préseltem.
Egy rövid kis puszival üdvözöltem.
-Látom a hasad téged is
kiszédített!-kuncogtam.
-Vagy lehet, hogy nem is a hasam volt,
hanem a szívem?-ölelt magához Kook és apró puszit nyomott a fejem búbjára.
-Segítesz?-kérdeztem és fejemmel az
étel felé böktem. Igen nyolc emberre nem kevés ételt kell készíteni.
Jungkookkal lepakoltunk minden
ennivalót az asztalra, majd mi is helyet foglaltunk. A srácok két egymás
melletti helyet hagytak nekünk. Kook Tae mellett, én pedig Nam mellett
foglaltam helyet. A srácok úgy estek neki az ételnek, mint a kisfarkasok. Egész
idő alatt azt figyeltem, hogy Kook, Tae és Jimin, hogy bírnak olyan sokat enni.
Ők hárman legalább háromszor púposra pakolták a tányérjukat, míg a többiek
szerényebb adagokkal is jól laktak.
-Fantasztikus!-szólalt meg Kookie teli
szájjal. Olyan aranyos volt, ahogy teliszájjal beszélni próbált. Abban a pillanatban
olyan volt, mint egy kisnyuszi! Ezen csak mosolyogni tudtam. Ő gyorsan rám
vigyorgott, majd újra az étellel kezdett el foglalkozni. Miután mindenki jól
lakott, elmosogattunk Kookkal.
-Kook ha befejeztünk én megyek.
-Nem mész sehova! Ilyenkor már nem
engedlek! Nagyon későre jár! Itt maradsz éjszakára.-nézett rám szigorúan mégis
mosolyogva.
-De Kookie!
-Nincs semmi de! Maradsz!-érintette meg
orromat habos kezével. Befejeztük a mosogatást, addig a fiúk pedig sorban
megfürödtek, már csak mi ketten nem fürödtünk. Én leültem a kanapéra J-Hope
mellé, aki a tv-t nézte. Jungkook elment fürödni, miután végzett bement a
szobájába, majd mire újra kijött egy törölköző, egy felső és egy naci volt a
kezében.
-Ezekben aludhatsz!-mosolygott rám és a
kezembe nyomta a törölközőt és a ruhákat.
-Köszönöm!-mosolyogtam
vissza rá és elindultam a fürdő irányába. Bementem a fürdőbe, letettem Kook
cuccait a mosógépre, levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Megnyitottam a forró
vizet, ami kellemesen perzselte a bőrömet. Megláttam egy tusfürdőt, amire egy
cetli volt ragasztva. „Ezzel fürödj! JK.” Ez áll a cetlin. A kezembe vettem a
flakont kinyitottam és megszagoltam. Nagyon jó illata volt, bár ezt sosem
éreztem még Jungkookon. A tenyerembe nyomtam egy keveset, majd elkentem a
bőrömön, majd lemostam és álltam még egy kicsit a forró víz alatt. Mikor már
úgy gondoltam, hogy megnyugodtam elzártam a csapot és kiléptem a zuhanyzóból.
Kezembe vettem a pihe-puha törölközőt és megtörölköztem. Felvettem Kook
felsőjét és a nadrágot.
A nadrág nem is volt olyan szörnyen
nagy rám, de az a póló az, aztán nagy volt a javából. Megnéztem magam a
tükörben, majd felakasztottam a törölközőt és megindultam kifelé. Már senki nem
volt kint a három jómadáron kívül. Jungkook, Tae és Jimin, ugyanis kint ültek a
tv előtt és észre sem vették, hogy végeztem. Valami bugyuta filmet néztek.
Odaosontam mögéjük, majd felkiáltottam ”Búúú”. Erre mind a hárman felordítottak,
Jimin és Tae leestek a kanapéról, Jungkook pedig hozzám vágott egy párnát.
-Mi a francot csinálsz?-nevetett fel Tae
zavartam. Láttam a szemében, hogy még nem tette túl magát az előző ijesztésen.
-Csak jól mulatok.-vigyorogtam.
Odasétáltam a konyhához, ugyanis utoljára ott láttam a cuccomat és most kellett
volna a telefonom.
-Mit keresel Angyalkám?-kérdezett Kook.
-A táskámat. Kellene a
telefonom.-motyogtam még mindig a táskámat keresve.
-Bevittem Jungkookék szobájába.-fordult
felém Jimin.
-Okés. Köszi.-mondtam bólogatva és
elindultam a szobába.
-Visszajössz?-nézett rám Tae.
-Persze!-mosolyogtam, majd beléptem a
szobába. Nem volt nehéz kitalálni, hogy melyik lehet Jungkook ágya, mivel az
ágya felett ott volt az a kép, amit akkor csináltam, amikor szomorkodott
Jackson miatt. Elmosolyodtam és keresgélni kezdtem a táskámban. Vajon hol lehet
a telefonom? Most szükségem lenne rá, de sehol sincs. Szomorúan kimentem a
szobából és leültem Tae és Jimin közé a kanapéra.
-Melyik agyalágyultnál van a telefonom?-vontam
kérdőre őket.
-Nincs nálunk.-mondták egyszerre.
-Ne szórakozzatok, adjátok ide.-amint
kimondtam ezt a mondatomat, megláttam a telefonomat Tae zsebében. Nem
rejtegette eléggé. Ördögi vigyor suhant át az arcomon. Mindhárman furán néztek
rám, tudták, hogy egy tervem van. Elkértem a tv távirányítót, kerestem egy
horror filmet és hoztam nasit. Amikor egyikük sem számított rá, letepertem
Tae-t. Jungkook agya abban a pillanatban elborult, ami azt jelentette, hogy
nekem innentől kezdve már nem lesz dolgom.
-Szállj le Taeről! Te meg add neki oda
azt a rohadt telefont! Ez már kurvára nem vicces!-sziszegte Kook összeszorított
fogai között. Lemásztam Taeről és ezúttal most Kookie mellett foglaltam helyet.
Tae visszaadta a mobilom. Senki nem szólalt meg én pedig mosolyogva nyitottam
meg a facebookomat és írtam Milánnak, hogy ma már nem megyek haza, mert
Jungkook nem enged egyedül haza. Nem sokkal később kaptam is a választ, ami azt
tartalmazta, hogy örül neki, hogy Jungkook nem enged haza és ne aggódjak miatta
meg lesz Haruval. Elköszöntem Milántól, majd a filmre koncentráltam. A fiúk
ijedeztek, amin én mindig jót mosolyogtam. A szemeim kezdtek egyre jobban
elnehezedni. Fejemet Jungkook vállának döntöttem. Karját vállamra helyezte,
majd szépen lassan álomba szenderültem. Gondolom vége lehetett a filmnek, mert
megéreztem egy kezet a lábam alatt, amire felébredtem, de nem eléggé. Jungkook
a karjaiba vett és úgy vitt be a szobába. Óvatosan lefektetett, majd bemászott
mellém. Az utolsó kis részlet, amit érzékeltem, hogy a nyakamba fúrta arcát és
szorosan magához húzott, majd engem magával ragadott az alvás és többre már nem
is emlékeztem. Reggel jó kedvűen keltem fel. Jungkook még mindig magához
szorított és mélyen aludt. Megmozdultam, hogy megnézem az időt a mobilomon, ám
a két erős kar nem engedett szorításán, így végül Kookie telefonját vettem a
kezembe. Feloldottam és csalódottan figyeltem a képernyőt, ami még csak 7 órát
mutatott. Lezártam a telefont és próbáltam visszaaludni. Kookie felé fordultam
és arcomat a mellkasába fúrtam, majd szép lassan sikerült is visszaaludnom.
Másodjára már mocorgásra ébredtem fel. Kookie felébredt és óvatosan arrébb
akarta küzdeni magát, hogy kitudjon nyújtózkodni, úgy, hogy engem ne zavarjon,
de ez nem sikerült neki.
-Jó reggelt Angyalkám!-mosolyogott
kicsit komásan.
-Jó reggelt Kookie!-mosolyogtam vissza
rá, utána pedig oldalához simulva, mellkasára tettem fejemet, kezemet hasán
pihentettem. Ő fejem alá tette bal kezét, megpuszilt és így pihentünk egymás
mellett.
-Nagyon jól állnak neked a ruháim!-súgta
nekem oda és egy huncut mosoly jelent meg arcán, majd közelíteni kezdett és
megcsókolt. Jobb kezét bebújtatta a felső alá és végig vezette az oldalamon,
amitől a hideg is kirázott. Óvatosan beleharaptam ajkába, jelezve, hogy
pihenjünk egy kicsit, mert már alig kapok levegőt. Jungkook vette az adást, de
kezét továbbra is a felső alatt hagyta. Majd pár pillanat múlva kezdtük volna
előröl, ha Tae nem ébredt volna fel. Lassan kikecmeregtünk az ágyból. Kookie a
fürdőbe én pedig a konyhába vettem az irányt. Olyan természetes volt, hogy itt
tartózkodom velük, de sajnos nekem egy közös reggeli után mennem kellett haza.
Megetettem őket, majd búcsút vettem tőlük és indultam is haza, hogy nehogy
lemaradjak a fontos bemutatómról.
**Gyakornokság-1hónappal később**
Jungkook nagyon sok mindenben
támogatott, de már egyre többet veszekedtünk. Már Milán is hazament és nem
volt, aki velem legyen a lakásban, ráadásul a gyakornoksági időm csak nehezedett.
Szinte az egész napjaimat az ügynökségnél töltöttem, mert GD minden
szabadidejében rajtam akart segíteni, ami miatt a banda neheztelt is rá.
Jackson mindig felhívott továbbra is, de már sajnos nem tudtunk annyit
beszélni. Mino is akkor foglalkozott velem, amikor csak tudott, és ahogy
észrevettem párbajoztak GD-vel. Ha Jiyong betervezett egy próbát, akkor Mino
nem tudott átvenni, mivel GD nem engedte, de voltak olyan próbák is, amiket
közösen tartottak. Haza többnyire csak azért jártam, hogy megfürödjek és
megetessem Harut. Már az éjszakáimat is bent töltöttem a kanapén, majd kora reggel
kezdtem is a gyakorlást. Nagyon sokszor kellett megkérnem Sarát, hogy etesse
meg a kis szőrmókomat. Az étkezésemről sosem én gondoskodtam, hol Kook, hol
Jiyong, hol pedig Mino hozott nekem valami finomat. Bár Jungkook egyre
kevesebbszer járt be az új munkahelyemre. Leginkább amiatt veszekedtünk olyan
sokat, hogy mindig csak Jiyonggal vagyok vagy Minóval és én már biztos nem
szeretem pedig ez nagyon nem így volt. Egyre jobban hiányzott az a Jungkook,
akit én megismertem. Ő is a munkával volt elfoglalva és én is. Elhanyagoltuk egymást,
és ha beszélgettünk is vagy együtt töltöttük a szabadidőnket, akkor is csak
veszekedtünk. Nem értettem miért ítéli el annyira, hogy végre tartozom valahova
és esélyem van a debütálásra. A mai napon végre egy kis szünetet kaptam, se
Jiyong, se Mino nem akartam engem kínozni, ezért felhívtam Jungkookot. Nem
kellett sokáig csörgetnem, Kook hamar felvette a telefont.
”Szia Kookie!”
”Szia Angyalkám!”
”Nincs kedved találkozni?”
”Hát nem is tudom.. nagyon fáradt
vagyok most.”
”Én is nagyon fáradt vagyok, de
szeretnélek végre már átölelni és szeretnék veled pihenni, mint amikor még az
elején tettük”
”Rendben, akkor a parkban találkozzunk!
Mennem kell. Szia”
”Szia”
Hát ez
mi volt? Miért akart lerázni? Nem kellett sok, hogy a terem közepén összerogyjak
és bőgni kezdjek. Összepakoltam a cuccaimat és elindultam haza. A friss levegő
égette a tüdömet és minden lépéssel egyre közelebb kerültem a síráshoz. Otthon
ledobtam a cuccaimat átöltöztem és elindultam a parkba. Jungkook nem volt még ott,
amikor én odaértem. Leültem egy padra és vártam. Gondolatok futottak át az
agyamon. Gondolkoztam, gondolkoztam és csak gondolkoztam. Észre sem vettem,
hogy megjött Kook. Kezét a combomra tette, de nem kaptam üdvözlő puszit, amit
általában sosem felejtett el. Megfogta a kezemet és felállított. Elvezetett egy
eldugott helyre, ahol leterített egy pokrócot, kitett pár szendvicset és egy
kis sütit, majd leült. Én csak álltam ott fapofával. Nagyon rosszul esett, hogy
egy puszit sem kaptam. Egy könnycsepp gördült le az arcomon.
Jungkook felált és a szemembe nézett.
Letörölte a könnycseppet az arcomról.
-Ne sírj! Itt vagyok.-mondta elhaló
hangon, majd szorosan magához ölelt. Nálam pedig itt tört el a csésze. Ömlöttek
a könnyeim. Nagyon hiányzott már az ölelése és a belőle áradó törődés, ami
nekem mindig is erőt adott. Zokogtam és nem enyhült.
-N-nagyon h-hiányoztál!-mondtam
akadozva és a sírással küszködve.
-Shh.-kezdte simogatni a hajam.-Itt
vagyok! Shhh.
-J-jungkook.-nyöszörögtem és szorosan
magamhoz öleltem. Úgy kapaszkodtam belé, mint egy mentőövben. Ő is magához
ölelt, majd engedett szorításán, egyik kezével megsimogatta arcomat, majd
lágyan megcsókolt. Nagyon féltem attól, hogy ez lesz az utolsó csókunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése