10. fejezet - Egy hét Jiyonggal

*Hana szemszög*

Szóval Jiyong a vállamon pihentette a kezét és úgy sétáltunk a part felé. Zavarban voltam, hiszen olyan fürdőruha volt rajtam, amit ő vett és ráadásul még a méretek is pontosan megegyeztek. Próbáltam nem foglalkozni a dologgal, de nem ment. Nagyon kíváncsivá váltam és már nem volt visszaút.

-Honnan tudtad a méreteimet.-álltam meg.

-Az legyen az én titkom!-mosolyogott ravaszul Jiyong, de nem nézett rám és nem is állt meg. Ment tovább. Kis idő után azonban megállt, mert én még mindig ugyanott álltam és nem mozdultam.-Most miért nem jössz?-nézett rám unottan GD, majd megindult felém. Mit ne mondjak nagyon is megijedtem. Mikor közel ért hozzám megragadta vékony kis karomat, ujjait a kezem köre kulcsolta és elindult ismét immár maga után húzva.

-Tudok magamtól is menni.-mondtam kicsit sértődötten, mivel már fájt a karom.-Jiyong elengednél?! Ez fáj!

-Ohh.. Sajnálom Hana.-megint nem nézett rám, de láttam, hogy a szája széle megrándult. Óvatosan hozzáértem a karjához, mert nem érdemelte meg azt a hangnemet, amit megengedtem magamnak, de az érintésemre összerezzent és elrántotta a kezét. Még egy dolog, amit elrontottam. Szuper! Mi jön még?

Csendben haladtunk tovább, amikor a parthoz értünk Jiyong leterített egy nagy pokrócot. Amíg én kényelmesen elfeküdtem a leterített pokrócon, addig GD lehámozta magáról a pólóját.

Testén tetoválásokat véltem felfedezni. Nem volt kimondottan kidolgozott teste, de azért letudta venni az embert a lábáról. Szó szerint megbámultam a tanáromat. Sosem láttam még így, próbákon sosem vette le a felsőjét, még akkor sem, ha én már csak egy kis toppban voltam, mert olyan meleg volt. Igen, csak egy toppban, valahogy Jiyong előtt nem féltem. Én napoztam GD pedig besétált a vízbe és úszkált. A hasamra feküdtem és úgy folytattam a napozást. Nem voltam álmos, még is elnyomott az álom. Arra ébredtem fel, hogy valahonnan víz csöpög a hátamra. Azt hittem, hogy esik az eső egészen addig, amíg meg nem pillantottam Jiyongot és akkor még a lélegzetem is elállt. Vizes és egyben kócos haja valahogyan sokkal vonzóbbá tette GD. Igen, határozottan most ment el az eszem.

-Nem jössz be?-nézett rám egy félmosoly keretében.

-M-megyek.-nyögtem ki. Jiyongra még sosem néztem úgy, mint egy barátra, aki simán lehetne a barátom, eddig mindig csak a tanáromként. Most viszont teljesen más volt a helyzet. Gyorsan felálltam és elindultam a víz irányába. Bementem és egy pillanat alatt elmerültem a víz édes habjaiba és ez az érzés visszahozta a szomorú gondolatokat. Azokat, amelyek Jungkook felé vezetnek. Amint feljöttem a víz felszínére GD aggódva jött oda hozzám.

-Mi a baj?-nézett rám aggódva. Válaszul csak megráztam a fejem, hogy ”semmi”, de ő nem hagyott.-Jungkook?-kérdezte.

-Igen.-és ez volt az a pillanat, amikor sírni kezdtem és automatikusan elindultam Jiyonghoz és megöleltem. GD egyből visszaölelt és a hajamat kezdte el simogatni, majd a hátamat. Amikor elhúzódtam tőle rádöbbentem, hogy tulajdonképpen mit tettem. Egy csomó tekintet vizslatott minket.

-Jiyong! Ugye ebből nem lesz baj?-néztem rá félve.

-Már akkor nagyobb gondban voltunk, amikor megérkeztünk.-mondta olyan nem törődőm vele stílusba. Ám én felfedeztem az aggodalmat a hangjában.

-Szóval ez azt jelenti, hogy benne leszünk a médiában és minket kirúghatnak?-néztem fel GD-re, akinek két mancsa még mindig a derekamon pihent.

-Igen benne leszünk, de viszont van egy rossz hírem számodra… ha ki is rúgnak, akkor csak téged..-most sem rám nézett, hanem a fejem fölött átnézett.

-Igaz. Rád nagyobb szükségük van, mint rám, aki csak egy gyakornok.-hajtottam le a fejemet.

-Figyelj Hana! Nem engedem, hogy egy ilyen tehetséget kirúgjanak onnan. Minden rendben lesz!-óvatosan az állam alá nyúlt és felemelte, hogy a szemébe nézzek. Nem mertem a szemébe nézni, mert végtére is igaza volt. Hogy gondolhattam én azt, hogy majd pont őt fogják kirúgni? Nekem elment teljesen az eszem! Kibontakoztam a karjai közül és elindultam a part felé. Nem akartam vele lenni, mert már így is nagyon idegesített azt a tény, ahogyan most viselkedik velem. Megfogta a karomat, de én egyszerűen kirántottam és tovább haladtam. Kimentem a partra megtöröltem vizes testemet felvettem a Jiyongtól kapott pólót és elindultam vissza az autóhoz. Felkaptam GD cuccai közül a kulcsot és elindultam. Hátra néztem utoljára és láttam, hogy Jiyong még mindig ott áll és engem néz, majd megfordultam és elindultam. Fogadni merek, hogy még nem találkozott egy olyan lánnyal, mint én, ugyanis nagyon meglepődött. Egyedül sétálgattam Busan utcáin, az öltözékem miatt jó pár ember megbámult, de most ez semmiségnek tűnt a valódi gondjaim mellett. Mindig az jár a fejemben, hogy mi lett velem meg Jungkookkal, hogy miért távolodtunk el ennyire egymástól és hogy miért volt rám féltékeny. Nagyon jól tudta, hogy mit szeretnék és szerintem azt is nagyon jól tudta, hogy a BTS-t soha nem fogom felülmúlni, ugyanis egy lánynak mindig is nehezebb volt belekezdeni a karrierjébe. Miközben végig értem a gondolataimon megérkeztem a kocsihoz is.

Kinyitottam a kocsi ajtaját és beültem, nem foglalkoztam tovább a problémáimmal. Majd jött egy hirtelen gondolat. Mi lenne, ha kipróbálnám Jiyong autóját? Biztos nem haragudna. Igaz nincs jogsim, de amíg otthon voltam apa nagyon sokszor engedett vezetni és megtanított. Nem gondolkoztam csak cselekedtem beültem a vezetőülésbe és beindítottam a motor. A szívroham kerülgetett, amikor felbőgött a Lamborghini motorja. Nem voltam sokáig megilletődve az autó hangjától, hamar beleszerettem. Kuplung, sebességbe tenni az autót, majd a kuplungot óvatosan felengedni a gázt pedig óvatosan nyomni és már gurultam is ki a parkolóból. Nem tudtam, hogy hová tartok csak elindultam, úgy voltam vele, hogy majd visszatalálok. Mentem, mentem és csak mentem. Száguldottam, ahol nem lehetett volna, majd meghallottam, hogy csörög egy telefon. Félre álltam és láttam, hogy Jiyong telefonja az és épp én hívom, illetve GD hív engem. Felvettem a telefont.

”Hova tűntél Hana?”

”Kocsikázok kicsit.”

”Van jogsid?”

”Nincs.”

”Akkor gyere vissza addig, amíg nem találkozol egy rendőrrel.”

”De én most száguldozni szeretnék!”

”Hana! Gyere vissza még mielőtt baj lesz! Nem éppen a rendőrökre gondolok!”

”Rendben, akkor jövök!”-és azzal letettem a telefont. Beletapostam a gázba és a legnagyobb forgalomban fordultam vissza. Nem érdekelt, hogy ebből még akár bajom is lehet. Hasítottam vissza Jiyonghoz. Szerencsére nem felejtettem el, hogy merre jöttém és visszatudtam menni pillanatokon belül. Befordultam a parkolóba a Lamborghinivel és megpillantottam GD dühös tekintetét. Kicsit tovább mentem az előző helyünk, majd vissza tolattam, pont úgy ahogyan Jiyong is csinálta pár órával ezelőtt. Kinyitottam az ajtót kiszálltam és átsétáltam a kocsi másik oldalára. Nem akartam szembenézni Jiyong haragjával. Csendesen beültem az anyósülésre GD pedig bevágta magát a vezetőülésre. Majd rátaposott a gázra és elindult. Ő nem vezetett olyan elmebeteg módon, mint ahogy én tettem, de azért ő is jóval a sebesség határ felett járt. Pár perccel később megérkeztünk egy kis kertes házhoz. Nagyon kíváncsi lettem, ezért kénytelen voltam megszólalni.

-Hol vagyunk? Miért jöttünk ide?

-Itt fogjuk tölteni ezt a hetet. Te megnyugszol, és nem csinálsz baromságokat én pedig addig is pihenek.-nézett rám szigorúan, majd kiszállt a kocsiból és kivett a csomagtartóból két nagy táskát. Majd elindult befelé, így én is kiszálltam és elindultam Jiyong után, ám amint elértem a bejárati ajtót meg kellett állnom. Elképesztő volt az a ház.

Belülről nagyon jól be volt rendezve a lakás. Le a kalappal Jiyong előtt, nagyon jól mennek neki ezek a dolgok, ahogyan elnézem. Jiyong elvezetett a vendégszobához, ami most az én szobám lesz egy hétig, átadta az összes ruhát, amit vett nekem és kicsit magamra hagyott. Kipakoltam a táskából, amiben egy csomó imádni való darab volt. Felpróbálgattam őket, majd ami a legjobban megtetszett azt magamon hagytam. Miután bepakoltam az üres szekrénybe kimentem és körül néztem a lakásban, de GD-t sehol nem találtam. Kimentem a kertbe, bementem a szobájába, a konyhába, a fürdőbe és minden helyiségbe ahova csak lehetett, de sehol nem leltem rá Jiyongra. Egy kis idő múlva letettem a keresésről és leültem a kanapéra tv-t nézni. Ott ültem már legalább 3 órája és már kezdett sötétedni is, de én még mindig egyedül voltam. Unalmamban elmentem lefürödni, aztán csináltam magamnak vacsorát, Jiyongnak már csak azért sem. Azután pedig mentem aludni, mert nagyon fáradt voltam. Fura volt, hogy nem emeletes háza van GD-nek, de valamilyen szinten örültem is neki, hogy nem kell lépcsőznöm. Másnap reggel Jiyong keltegetett és mire kiértem már megvolt terítve az asztal és ott várt a reggelim. Innentől kezdve mindennap elvoltunk. Végre kitudtam verni Jungkookot a fejemből, így együtt lazíthattam GD-vel. Közelebb kerültünk egymáshoz. Minden reggel készített nekem reggelit, ebédelni mindig egy puccos étteremben ebédeltünk a vacsorát pedig mindig én készítettem.

*Az utolsó nap Busanban*

A mai reggel is ugyanolyan volt, mint a többi. Jiyong reggelit készített, majd közösen megreggeliztünk. Annyiban változott, hogy most nem felöltözni mentem az ideiglenes szobámba, hanem összepakolni. Miután én és Jiyong is összepakoltunk, lezártuk a lakást és beszálltunk a kocsiba. Miután elindultunk engem máris elnyomott az álom. Most kivételesen álmodtam és nem is akár kiről. Mikor felébredtem a szemeim könnyesek voltak és ezer tonnás kőként szakadt rám a tudat, hogy bármikor találkozhatok vele, de ő már nem szeret engem. Próbáltam megnyugodni. Jiyong kirakott a házam előtt elővette a táskát és odaadta nekem a ruhákat. Megköszöntem neki, hogy ilyen kedves volt hozzám, majd hátat fordítva neki zokogni kezdtem.