14. fejezet - Egy új lehetőség

*Hana szemszöge*

A családias hangulatot egy ajtócsattanás zavarta meg. Mindenki felkapta a fejét és egyszerre az ajtó felé fordítottuk a fejünket. Csak álltunk ott némán és néztük az ajtót. Chanyeol összeroskadt mellettünk és elkezdett sírni.

-Elveszítettem a legjobb barátomat!-ordította a földnek. Odakúsztam mellé, a vállára tettem a kezem és úgy próbáltam nyugtatni.

-Nyugodj meg! Minden rendbe fog jönni, higgy, nekem kérlek!-mondtam viszonylag nyugodt hangon.

-Beszélek vele.-tette Chan másik vállára kezét Chen.

-Nem kell, beszélek vele én, hiszen én okoztam ezt.-mondtam neki és azzal felálltam, majd kimentem a szobából. Igazából nem tudtam, hogy merre kellene keresnem, de volt egy olyan érzésem, hogy nem a házban, ezért egyenesen a bejárati ajtó felé mentem. Amint kiléptem az ajtón megpillantottam Baekhyunt egy padnál. Ott üldögélt és az eget nézte, nem látszott dühösnek. Lassan odasétáltam hozzá, féltem attól, hogy mi lesz a reakciója. Amikor észrevett lassan rám emelte tekintetét.

-Miért vagy itt?-nézett rám kérdőn.

-Szeretnék veled beszélni.-feleltem határozottan.

-Minek?

-Chanyeol…-kezdtem bele, de közbe szólt.

-Ha róla szeretnél beszélni, akkor mehetsz.

-Maradok.-mondtam és leültem mellé. Nem mondott semmit csak hátradőlt és ismételten az eget fürkészte.

-Sajnálom, hogy ennyi gondot jelentettem.

-Sajnálhatod is!-vágott bele mondandómba.

-Figyelj Baekhyun! Erről nem tehetek és kedves barátod sem tehet róla.

-Aki már nem a barátom.-szólt ismételten közbe.

-De a barátod még hozzá a legjobb barátod! Szüksége van rád. Gondolj bele, ha megtudtátok volna, hogy hol van akkor nem maradhatott volna velem végig és igen, tőle sem volt szép, hogy nem szólt, de biztos, hogy annak is oka volt.

-Mégis mi lett volna az oka?-nézett rám kicsit feldühödve.

-Például a kis pletyis szád?-húztam fel a szemöldökömet.

-Ezt te honnan veszed?-csillapodott le és látszott az ijedtség a szemében. Tehát meg is van az a pont, ami elintézi ezt az egész ügyet.

-Tudom. TV-ből, Chanyeoltól és Sehuntól, a többiektől.-mondtam lágy hangon, mire Baekhyun lehajtotta a fejét szomorkásan. Nagyon megsajnáltam, ezért a kezemet a fiú vállára helyeztem és úgy folytattam.

-Ne szomorkodj! Menj be és beszélj Chanyeollal. Hidd el, nagyon szeretné visszakapni a barátját.

-Tudom.-temette a kezébe arcát.

-Akkor mi a baj?

-Ez már nem az első, hogy gondolkodás nélkül ezt csinálom és ezek a viták mindig azzal végződnek, hogy Chanyeol sír és mindig miattam van.-hadarta el.

-Nyugodj meg Baekhyun! Nincsen semmi baj. Gyere ide!-mondtam és kitártam a karomat. Hál’ istennek nem utasította el a dolgot és bár vonakodva, de megölelt. Éreztem az ölelésében azt, hogy szüksége van a támogatásra. Próbáltam kibújni az öleléséből, de ez kicsit nehezebb volt, mint gondoltam.

-Gyere, menjünk be Chanyeolhoz.-mosolyogtam rá.

-Nem szeretnék.-mondta ijedt tekintettel.

-Most beszéltük meg, nem?

-De.-hajtotta le a fejét.

-Akkor mi a baj?-bámultam rá.

-Félek, hogy nem akar látni.-na, igen, ez volt az a pillanat, amikor a keze után nyúltam és magam után ráncigáltam.

-Hidd el, semmi másra sincs szüksége csak arra, hogy a legjobb barátja odamenjen hozzá és társalogjon vele.-mondtam magabiztosan és tádááám egyből nem kellett magam után rángatni Baekhyunt. Besétáltunk Chanyeolék szobájába, ahol Chan még mindig görnyedve az egereket itatta. Lassan felnézett, majd kikerekedett az a két gyönyörű fekete szeme. Én arrébb álltam, majd Baek kilépett a hátam mögül és odasétált a barátjához. 

  (Legjobb barát nélkül az élet csúf, szörnyű hely.)

Maradtam volna még, de nem akartam megzavarni őket, szóval kijöttem a szobából. Sehun barátom szintén a nappaliban volt, hiszen ő is ki lett úgymond taszítva a szobából. Lekuporodtam Sehun mellé, aki hirtelen felállt és egy bögre teával tért vissza.

-Köszönöm!-mosolyogtam fel rá. Nagyon jól esett tőle ez a kis törődés.

-Nem kell meg köszönnöd, megérdemled!-kacsintott rám, majd csendesen iszogatni kezdte a saját teáját. Nagyot kortyoltam az enyémbe. Isteni volt. Újra kiskorúnak éreztem magam. A tea íze és illata visszavitt engem abba az időbe, amikor még csak 5-6 éves lehettem. Olyan beleéléssel szürcsölgettem, hogy észre sem vettem mi történik körülöttem. Hirtelen két óriási mancsot éreztem meg a derekamon, majd a fülemnél egy mély dörmögős hangot hallottam meg.

-Köszönöm!-búgta a fülembe. Lassan megfordított a széken, majd magához vont egy ölelésre, amikor pedig kibontakoztunk egymás karjaiból elcsente a teámat és diadalmasan elszürcsölgette. Remek gondoltam magamban, majd elindultam a konyha felé, hogy keressek magamnak még teát. Miután rájöttem, hogy nincs már sehol tea, visszamentem a nappaliba és leültem a többiek közé. Meg sem zavarta őket a jelenlétem, sőt engem is bevontak a társalgásba, ami nagyon jól esett, hiszen még nem is ismernek, mégis úgy kezelnek, mintha ezer éves barátok lennénk. Elcseverésztem velük, mikor odakerült a sor, hogy mi is az én történetem mindenki odatömörült körém és csendesen figyelték a szavaimat. Láttam az arcukon sokszor a meglepődést. Minden elmeséltem nekik A-Z-ig. Koreai nyelvtanulás miatti bonyolult iskolaválasztás, tánc, majd a sérülésem, a vizsgák utáni döntésem, hogy kerültem ide, Sara, Jackson, Jungkook és Jiyong sikertelen próbálkozása, majd a baleset. Mindent részletesen, a fiúk csak úgy ették a szavaimat. Miután elmeséltem a történetemet a fiúk takarodót fújtak és én hiába szerettem volna hazamenni nem tehettem. Chanyeol sem akart haza engedni és a többiek is azt mondták, hogy annak ellenére, hogy Chan alig van otthon esténként, nem szívesen engednek el vele. Ennek az lett a következménye, hogy a kis elálló fülű óriás duzzogva ment be a szobájukba, majd mikor újra felbukkant akkor már egy hatalmas vigyorral az arcán és egy pólóval tért vissza. A ruhadarabot átadta, majd a fürdő felé terelt. Bementem a fürdőbe gyors letettem a pólót, levetkőztem, beálltam a zuhany alá és enyhén langyos vizet engedtem, gyorsan lecsutakoltam magam egy tusfürdővel, amit találtam, kiléptem, megtörölköztem, majd gyorsan magamra kaptam a pólót és a bugyimat. Ahogy kiléptem a fürdőből Chanyeollal találtam szembe magam. Elvörösödtem. Ott állt előttem félmeztelenül és ennek tetejébe én a melltartómat szorongattam a kezemben.

-Menj be a szobába az ágyra tettem még pár dolgot, hogy ha szükséges, akkor nyugodtan használd őket.-mosolygott rám.

-Köszönöm!-mosolyogtam én is, majd besiettem az említett helyiségbe. Az ágyon volt egy boxer, egy térdnadrág és egy pulóver. Mivel senki nem volt a szobában, ezért gyorsan boxerre váltottam. A pulóvert és a térdnadrágot szépen összehajtottam és visszatettem a szekrénybe. Leültem és úgy vártam, hogy legyen társaságom. Egy idő után elkezdett fázni a lábam, ezért nekidőltem a falnak és betakartam magam. Nem sokkal később már egy labirintusban voltam.

*Másnap reggel*

Semmire nem emlékeztem abból, ami este történt. Arra keltem, hogy valaki a fülembe szuszog. Igyekeztem megfordulni annyira, hogy lássam az arcát, de szorítása olyan erős volt, hogy ez képtelenség volt abban a pillanatban. Lehunytam a szemem és igyekeztem pihenni még. Pont, amikor elaludtam volna a mellettem alvó megmozdult engedett szorításán, így nekem is sikerült megfordulnom. Felnéztem az arcára. Chan még mindig aludt. Annyira békésen aludt tovább, hogy mosolyognom kellett. Megfordultam mellkasára tettem a kezem és úgy próbáltam meg pihenni még ugyanis még csak hajnali 5 óra volt. Nem is kellett sok idő ismét aludtam.

*4 órával később*

Egy labirintusban bolyongtam. Nem tudtam merre megyek és nem tudtam, hogy merre lehet a kijárat. Kétségbeesetten kémleltem a lehetőségeimet, de csak ugyanazokat a köröket tettem meg. Egyszer csak egy hangot hallottam.

-Hana!-mondta lágyan nevemet. Megijedtem és körülnéztem. Nem értettem mi történik, majd a hang többször is megismételte a nevemet és akkor kinyitottam a szememet.

Chanyeol az arcomat simogatta és úgy keltegetett.

-Végre felébredtél! Gyere, menjünk reggelizni! Már 9 óra van és nekünk 11:00-tól próbánk lesz.

-Ühüm.-nyöszörögtem és megdörzsöltem a szememet. Abban a pillanatban nagyon fáradtnak éreztem magam, nem akartam még felkelni, de hát ha egyszer dolgunk van akkor dolgunk van. Nincs más választásunk menni kell. Én még nem táncolhatok, de nekik segíthetek. Összeszedtem a ruháimat, majd miután magamra hagyott Chanyeol felöltöztem, utána kimentem a konyhába ahol már mindenki körbeülte az asztalt.

-Jó reggelt!-mondták a csapat tagjai.

-Jó reggelt!-néztem mosolyogva rájuk, majd leültem egy szabad helyre, jobban mondva az egyetlen szabad helyre és nekiláttam a reggelimnek. Nem tudom, hogy ki főzte, de isteni volt. Miután megreggeliztünk mindenki összeszedte a cuccait, majd elindultunk az ügynökséghez. A fiúk már automatikusan közlekedtek én pedig csak mentem utánuk. A próba során nem csak én voltam bent, hanem a főnökük is. A fiúk elmesélték neki, hogy mivel foglalkozom, ezért odajött hozzám.

-Szia, én vagyok a fiúk főnőke! Szeretném látni, hogy mennyire vagy jártas ebben a szakmában. Hallottam, hogy énekelsz és táncolsz is a YG-nél. Ez igaz?

-Jó napot kívánok! Igen, igaz.

-Remek! Akkor kezdjük is el a munkát!-mosolyogott rám a férfi.

-Elnézést kérek, de megkérdezhetném, hogy milyen munkáról beszél?-néztem rá zavarodottan.

-Ohh, hát veled ezek szerint még nem végeztettek el. Szóval most az a dolgod, hogy az esetleges táncbeli hibákat észrevedd és segítsd ki a fiúkat utasításokkal. Utána, majd adni fogok neked egy dalt, amit gyorsan javítanod kell, majd meg kell szervezned, hogy a fiúknak jó legyen és 30 perced lesz arra, hogy mindenkinek kioszd a részét és tökéletesen kell szólnia. Ha mindez jól sikerül, akkor üdvözlünk az SM Town Entertainment csapatánál.-mosolygott rám. Nem tudtam mit is kéne felelnem. Erre nem voltam felkészülve és most csinálnom kell.

-Elnézést, de nem értem, hogy minek kellenék én ide mikor a YG-nél lassan debütálni fogok.

-Ooh édes kincsem. Te ott már nem fogsz debütálni. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ennyi kihagyás után nem hinném, hogy hagynák. Viszont ha itt jól menne minden, akkor mi felvennénk téged gyakornoknak, és ha már minden rendben lenne az egészségedet illetően, akkor betennélek a fiúk közé, mert szerintem egy nagyon jó újítás lenne az ha az EXO egy új taggal bővülne.-mosolygott újra a férfi.  Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Ennyire nincs már esélyem a YG-nél. Elszomorodtam, de a szomorkodásra időm se volt ugyanis a főnök elkurjantotta magát, hogy kezdünk. A tánc végén megkérdezte tőlem a véleményemet, én elmondtam minden észrevételemet, ezután, pedig megkért, hogy mondjam el a fiúknak. A fiúk eltáncolták újra és mosolyogva figyeltem, hogy mindenre odafigyeltek, amit mondtam. Ahogy vége lett a számnak és ezzel a táncnak is a főnök eltűnt.

-Mi a helyzet csajszi?- kérdezte Sehun.

-”Vizsgázok”-mondtam és lehajtottam a fejem.

-Miért szomorkodsz? Hiszen ez tök jó!-jött oda JongIn.

-Persze, hogy jó, csak éppen közölte velem, hogy a YG-nél már sosem debütálhatok.-adtam választ a kérdésre.

-Figyelj Hana! Ez nem hinném, hogy teljes mértékben igaz lenne, de az biztos, hogy ennyi hónap kihagyása után nem egy-két nap lenne, hogy te debütálj, hanem minimum 1-2 év.-mondta Sehun.

-Ezt honnan tudod?-néztem kerek szemekkel rá.

-Itt is volt egy gyakornok, akivel történt egy kis baleset. Eltört a bokája. A bokatörés hamarabb gyógyul, mint a te sebeid töréseid, mégis 4 éve gyakornok, de még nem debütált. –fejezte be JongIn azt, amit Sehun elkezdett.

-Értem.-mondtam és elgondolkoztam a lehetőségeimen. A főnök visszajött a kezembe nyomta a dalszöveget, amire már ha csak ránéz az ember, kapásból 10 hibát lát és ez még csak a kezdet. Elvonultam az asztalhoz és nekiláttam a javítgatásnak, közben már írtam is fel, hogy melyik részt kinek kéne énekelnie. A lapból kaptam 10 másolatot, így minden lapon elvégeztem ugyanazokat a változtatásokat. Egy kis idő után odahívtam magamhoz a fiúkat, kiosztottam nekik a lapokat, szóltam, hogy készen vagyunk és a fiúk már énekeltek is. Mit ne mondjak szerintem jó munkát végeztem. Teljesen meg voltam elégedve magammal. A fiúk pontosan követték a változtatásokat és tisztán énekeltek mindent. Ránéztem a főnökre, aki mosolyogva figyelte a kilenc fiút. Miután ennek is vége lett szólt a csapatnak, hogy mehetnek öltözni mára csak ennyi volt és azt is elmondta nekik, hogy szeretne velem négyszemközt beszélni. Mikor mentek ki Sehun rám mosolygott, JongIn pedig kacsintott, Chanyeol pedig odajött és megsimogatta a fejemet.

-Először is a tánccal kapcsolatban a hibákat szépen észrevetted és szépen el is magyaráztad a fiúknak, hogy mit kell korrigálni és ezt ők úgy is csinálták, ahogy mondtad nekik. Másodszor pedig a dallal kapcsolatban, a hibákat ügyesen észrevetted, a legnehezebb dalt hoztam neked, ugyanis nagyon érdekelt, hogy mennyire vagy jártas ebben a dologban. A dal hibáit tökéletesen javítottad, a szövegbeosztást szintén gond nélkül megoldottad.

-Köszönöm!

-Szeretném, ha most eljönnél velem az irodámba és elvégeznénk a papírmunkát!-mosolygott.

-Rendben.-mosolyogtam én is.

-Akkor induljunk is nem szeretnék egy ilyen tehetséget elhalasztani.

-De még nem is hallott és nem is látott táncolni..-néztem rá csodálkozva.

-Ez igaz, de a feladatokat tökéletesen oldottad meg, amit azt jelenti, hogy szinte profi vagy ebben a szakmában és te ezt bizonyítottad is. Ha felépülsz, akkor majd elkezdjük veled is a munkát, addig az lesz a feladatod, amit ma is kértem tőled.

-Értem köszönöm!

*45 perc múlva*

Mindent megbeszéltünk. A YG-nél bejelentettem a felmondásomat egy levélben. Az SM Town pedig hivatalosan is felvett gyakornoknak. Boldogan mentem vissza a fiúkhoz el sem hittem. Igaz hiányozni fog a BIG BANG és a WINNER, de a helyzetemen még Jiyong sem tudott volna segíteni. Sokkal jobb dolgom lesz itt, érzem.

-Mi ez a nagy boldogság csajszi?-húzta fel szemöldökét Sehun.

-Van munkám!-mosolyogtam.

-Milyen munka?-dugta oda fejét Chen.

-Most még csak javítgatok.-vigyorogtam.

-Miket javítgatsz?-lépett hozzánk Baekhyun.

-Koreográfiát és dalszövegeket.

-Amit ma is csináltál?-kérdezte Lay.

-Igen.-bólintottam. Majd Chanyeol áttört az engem körülvevő ”tömegen” és a vállamra helyezte a kezét.

-Látjátok az én hercegnőmnek nem is kellett több és már bent is van!-vigyorgott.

-Menjünk haza ünnepelni!-szólalt meg Kyungsoo.

-Ez egy jó ötlet!-mondta JongIn és el is indultunk hazafelé.