26. fejezet - Minden a helyére áll

*Hana szemszöge*

Reggel Chanyeol már nem volt mellettem, amikor felébredtem, így fogtam magam és kimentem a nappaliba, ahol a srácok egy csoportban kuporogtak. Majd, amikor közelebb mentem elszörnyedtem a látványon. Sehun és Baekhyun a földön feküdtek ájultan. Arcukon hatalmas lila foltok és sebek éktelenkedtek. A számhoz kaptam és annak ellenére, hogy megakartam szólalni, egy szó sem jött ki a számon. A fiúk rám sem hederítettek, folyamatosan duruzsoltak a srácok körül. Én pedig jobbnak láttam visszafordulni.

A szobámban ültem és azon elmélkedtem, hogy mi történhetett ezzel a két jómadárral, amikor Chanyeol berontott az ajtón.

-Hana baj van! Segíts!

-Mi a baj Chanyeol?-játszottam a hülyét.

-A srácok..-mondta volna, de én megakasztottam mondandójában.

-Azt tudom! Azon belül?

-Ma fotózásunk van! Így nem mehetünk el! A srácok nincsenek is maguknál..

-Rendben a fotózást lemondom, de a többiért nem felelek!-néztem rá szigorúan, hogy érezze a súlyát a dolgoknak.

A telefonomhoz siettem és már tárcsáztam is a számot.

-Jó napot kívánok! Hana vagyok.

-Szia aranyoskám! Miért hívsz?-kérdezte kedvesen a menedzser.

-A fiúk nem tudnak ma elmenni a fotózásra.

-Miért? Mi történt? Autóbaleset? Mondd, hogy nem!

-Nem semmi baleset, de sajnos 5-en lebetegedtek. Fel sem kelnek az ágyból.

-Gondoskodom kórházi kezelésről, hogy minél hamarabb rendben legyenek!

-Jajj! Köszönjük nem szükséges! Elintézem őket a bevált módon. Tudja a régi bevált fogások.

-Hát legyen, akkor majd, ha jobban lesznek, akkor be kell pótolnunk a fotózást és valamelyik nap meglátogatlak benneteket.

-Rendben! Köszönöm a fiúk nevében is és köszönöm!

-Semmiség! Szia!

-Viszlát!

Szusszantam egy másodpercet és rohantam is a fiúkhoz.

-Srácok!-kiáltottam el magam, mire mindannyian rám néztek, kivétel persze a két kiütött srácot.-Valamelyik nap el akar jönni a menedzseretek. Azt mondtam neki, hogy azért nem tudtok elmenni, mert a betegség miatt 5-en az ágyat nyomjátok! 5-en vállaljátok be a betegséget és ha jön, akkor tettessétek! Én elviszem őket.-mutattam a két srácra. A fiúk azonnal agyalni kezdtek, hogy ki legyen az az 5, én pedig Chanyeol segítségével felszedtem a földről a srácokat, befektettem a kocsiba őket és a lakásomra vittem.

Este visszamentem a srácokhoz és magára hagytam Chant azzal a két jó madárral. Leellenőriztem, hogy mi a helyzet otthon és szaladtam is vissza, mivel jött a hívás, hogy Sehun és Baekhyun felébredtek.

-Mi a francot képzeltetek?-üvöltöttem rájuk, de a két srác jelenleg azt sem tudta, hogy hol van.

-Szívem, talán nem így kellene.-szólt rám azonnal Chan.

-Mit csináltatok?-meredtem dühösen a távolba, mit sem törődve azzal, hogy Chanyeol rám szólt az előbb.

-Azt hiszem bulizni mentünk…-szólalt meg halkan Baek.

-Valaki biztos kiüthetett minket droggal.-folytatta Sehun.

-Rendben.-csaptam össze a tenyeremet.-Drogteszt! Chanyeol kérlek, hívd az orvost!

-Ezt talán nem kellene.

-De nagyon is kellene szóval nyomás. Gyerünk!

Az sem érdekelt, hogy hajnalban rángatjuk el hozzánk a dokit. Egyszerűen tudni akartam, hogy gyógyszer hatása alatt vannak-e, mert, ha tényleg be gyógyszerezték őket, akkor amíg nem távozik a szervezetükből, addig nem mehetnek sehova, hisz elég nagy gond lenne, ha kiderülne valami.

Amikor a doki megérkezett, a legrosszabbra számítottam és nem is voltam tőle nagyon távol, hiszen a legrosszabb hírekkel szolgált a doki. Még mindig kimutatható volt a szervezetükben a drog. A másik pedig a másnapi újságban volt.

Reggel arra ébredtem, hogy Chanyeol mellettem a mai újságot olvasgatja.

-Mit olvasol?-bújtam oda kíváncsian.

-Azt nem szeretnéd tudni drágám.-csukta be az újságot és puszilgatni kezdett, de engem nagyon érdekelt az az újság.

-Naa!-nyöszörögtem neki, mire az orrom alá dugta az újságot durcásan, és ahogy megláttam, hogy mit olvasott szívrohamot kaptam. 

”A tegnap elfajult bulinak két sztárvendége is volt! Oh Sehun és Byun Baekyun. Sajnos a srácok nem voltak valami jó formában, kezük közé akadt pár lány és pár barát, akikkel megakadt a gondjuk. Kíváncsian várjuk, hogy mik lesznek ennek a következményei! Ha ti is kíváncsiak vagytok rá, akkor kövessétek az újságunk híreit!”

-Te jó isten!-kaptam azonnal a számhoz.

-Igen.-nézett rám szomorúan Chanyeol.-És amit még nem tudsz, hogy a menedzser volt ma a dormban és a fiúk összevissza hebegtek-habogtak. Lebuktunk és ha nem hozzuk rendbe, akkor mindannyian repülünk.

-Eljött az idő!-néztem rá komolyan, de láttam rajta, hogy nem tudja miről beszélek.-Holnapra hozzuk előre a házasságot!

-Mi?!

-Azt mondtam hozzuk előre a házasságot! A srácokat megmentenénk a sok pletyka elől és helyettük ránk szegeződne az összes figyelem, így őket megmenthetnénk a hatalmas problémától, illetve magunkat is a kirúgástól. Botrányra mi a legjobb ellenszer? Hát egy hatalmas örömhír, ami nyilván jobban fog mindenkit foglalkoztatni, hiszen már egyszer bejelentettük, hogy nem vagyunk együtt és most mégis megházasodunk! Gondolj csak bele! Szerintem jó ötlet.

-De-kezdett volna bele, de én kezdtem egyre idegesebb lenni és nem hagytam, hogy befejezze.

-Mi de? Eddig el akartál venni! Mi van veled Chanyeol? Már nem akarsz elvenni? Már nem szeretsz? Most mond meg! Ne később keljen miattad szenvednem! Mondd meg most!-akadtam ki kicsit jobban a kelleténél.

-Nem erről van szó.

-Nem? Hát akkor miről?

-Én szeretlek! És szeretném, ha a feleségem lennél!-nézett rám, de valahogy nem volt elég meggyőző.

-Jó mindegy! Akkor kitalálok valami mást.

-Nem! Elveszlek!-kiabált.

Hirtelen jött indulatosságától megijedtem, de próbáltam leplezni.

*3 nappal később*

*Hana szemszöge*

A sminkeseim már az utolsó igazításokat végezték és izgatottan vártam, hogy kilépjek a tömeg elé és odasétálhassak Chanyeolhoz, hogy majd kimondhassam a boldogító igent.

-Kész!-csillant fel kedvenc barátnőm szeme.

-Indulás!-visítottam.

Az ajtó előtt apu várt. Karon ragadtam és az esküvői zene kíséretében elbattyogtunk az oltárhoz. A pap elmondta a mondanivalóját és mi is elmondtuk, amit kellett, majd egy forró csók után jeleztünk a srácainknak és együtt 10-en szaladtunk a nászutas buszunkhoz. Mindenki ujjongott, kiabált és éljenzett, mi pedig csak szaladtunk nem is törődve a tv-sekkel és mögöttünk hagyott tömeggel. Bepattantunk a buszba és már indultunk is. Az úti célunk pedig nem más volt, mint Amerika.

*Chanyeol szemszöge*

Felülmúlhatatlan érzés volt az amit, az oltárnál éreztem. A lábaim szó szerint remegtek és alig vártam már, hogy leendő menyasszonyom végre velem szemben álljon. Amint meghallottam a zenét, azonnal az ajtó felé kaptam a fejem, ahol megláttam Őt. Elképesztően szexi volt abban a menyasszonyi ruhában és ijesztően magabiztos. Legszívesebben már át is ugrottam volna a pap szövegét és többit. Minél hamarabb megakartam csókolni és szabadulni innen vele, a menyasszonyommal. El sem tudom hinni, hogy én a legkomolytalanabb bandatag, én házasodok meg a legelőször. Hihetetlen, de szerencsémre viszonylag hamar megtaláltam a nagy őt és visszagondolva csak egy véletlen műve volt. Egy baleset. Viszont ami sokkal fontosabb az az, hogy velem van. Nagyon kívántam Hanát abban a percben, amikor néztem ahogy felém lépkedett. Gondolataimban már az járt, hogy hogyan tudnám letépni róla azt a csodás ruhadarabot, hogy még csodásabb testéhez érhessek, de sajnos le kellett tennem róla ugyanis a buszban nem leszünk egyedül és szerintem a fiúk sem éppen díjaznák, ha a mi hangunk miatt nem tudnának pihenni, vagy bulizni nyugodtan, szóval ez még egy kicsit várat magára.

 

*Hana szemszöge*

Chanyeollal minden együtt töltött percünket kiélveztük és amikor a srácok nem tartózkodtak a lakásban, vagy a környezetünkben akkor néha-néha becsempésztünk egy kis izgalmat a napjainkba. A nászutunk nagyon jól telt és egyáltalán nem sajnáltam, hogy a srácokat is hoztuk, sőt különösen örültem neki. Elképesztő volt az a pár hét, amit szabadon megkaptunk. Volt, hogy az utcán énekeltünk a rajongóinknak, ugyanis az elkerülhetetlen volt, hogy ne találkozzunk velük, de mivel nem sokkal futottunk össze úgy voltunk vele, hogy ennyit megtehetünk. Miután pedig a nászutunknak vége lett, minden visszatért a régi kerékvágásba, annyi különbséggel, hogy már nem csak egy egyszerű pár voltunk, hanem már házasok és elkezdtük előre tervezgetni az életünket.